Rendeletek tára, 1930

Rendeletek - 157. A m. kir. belügyminiszter 1930. évi 101.495/1929. számú körrendelete, az 1914—1918. évi világháborúból (hadifogságból) vissza nem tért egyének összeírásáról.

157. 101.495/1929. B. M. sz. 557 igazoltatott", vagy a házassági anyakönyvben: „A vőlegény nemesi rangja és ádándi előneve a 9.546/1925. B. M. sz., a menyasszony bárói rangja és Érdi előneve pedig a 10.481/1924. B. M. sz. bizonyítványokkal igazoltattak". Kiigazítás esetén például a halotti anyakönyvben a hivatkozás a következőképpen szövegezhető: „Az «lhalt bárói rangja és Érdi előneve a 11.875/1925. B. M. sz. bizonyítvánnyal utólagosan igazoltatott, (fszbíró 3.972/1926. sz.)" A vitézi cím a Vitézi Rend szervezetére vonatkozó 6.650/1920. M. E. sz. rendelet értelmében az utódokra nem száll át, ennélfogva az aláírás előtti megjegyzések rovatában nyomatékosan kifejezést kell adni annak, hogy a vitézi címet csakis az igazolványban megnevezett egyén jogosult viselni. Az aláírás előtti megjegyzés formája ehhez képest a születési, illetve a házassági anyakönyvben a következő lehet: „Az atya (vőlegény) az 1.865/ft. III. 1927. sz. igazolvány szerint saját személyére nézve a vitézi cím viselésére jogosult". Kiigazítás esetén a bejegyzés például a halotti anyakönyvben a következőképpen szövegezhető: „Az elhaltak saját személyére szóló vitézi címe az 1.865/ft. III. 1927. sz. igazolvánnyal utólagosan igazoltatott (fszbíró 4.721/1929. sz.)" Az anyakönyvi eset bejegyzése után adományoz'ott vitézi cím feljegyzése a születési, vagy a házassági anyakönyvben a következő módon történhetik: „X. Y.-nak (atya vagy vőlegény neve) saját személyére nézve az 1.865/ft. III. 1927. sz. igazolvány szerint a vitézi cím adományoztatott. 1929. április 10. X. Y. aktő." Budapesten, 1930 évi augusztus hó 7-én. Dr. Scitovszky Béla s. k. m. kir. belügyminiszter. 157. A m. kir. belügyminiszter 1930. évi 101.495/1929. számú körrendelete, &z 1914—1918. évi világháborúból (hadifogságból) vissza nem tért egyének összeírásáról. A világháború több mint tíz esztendeje befejeződött, és még mindig nagy számban vannak anyakönyvezetlen katonai halállesetek. Különösen vonatkozik ez az orosz hadifogságba jutott, és ott elhalt katonai egyénekre. Családi és vagyonjogi szempontok, de a közérdek és az anyakönyvi nyilvántartás teljessége is megkívánja, hogy ezen, halálesetek anyakönyvezetlenül ne maradjanak. Most, hogy — az illetékes katonai hatóság közlése szerint, — az Mugy. Rend. Tára, 1930. IV—IX. 36