Rendeletek tára, 1930

Rendeletek - 153. A m. kir. belügyminiszter 1930. évi 157.523. számú körrendelete, férjes, de 24. életévét még be nem töltött, és önálló ipart nem üző nő szenvedő váltóképességéről.

153. 157.523/1930. B. M. sz. 549 153. A m. kir. belügyminiszter 1930. évi 157.523. számú körrendelete, férjes, de 24. életévét még be nem töltött, és önálló ipart nem üző nő szenvedő váltóképességéről. Az Árvaszék 44/1930. sz. felterjesztésében azt a kérdést vetï fel, hogy a férjhezmenéssel nagykorúvá vált 24 éven aluli nőnek váltókötelezettség elvállalására a gyámhatóság adhat-e felhatalmazést, és hogy ez a felhatalmazás a férjhez ment nőnek, vagy a törvényes képviselőnek adható-e meg. Felterjesztésére a következőkről értesítem az Árvaszéket. A férjhez ment 24 éven aluli, önálló ipart ,nem űző nőt a szenvedő váltóképesség szempontjából továbbra is kiskorúnak kell tekinteni, mert ellenkező esetben az a fonák helyzet állana elő, hogy a férjhezmenetel a 24. évet be nem töltött nőt váltókötelezettség vállalása szemponjából kedvezőtlenebb helyzetbe juttatná, mint amilyenben férjhezmenetele előtt volt, mert addig törvényes képviselője útján vállalhatott váltójogi kötelezettséget. Ezt a kétségtelenül helytálló álláspontot azonban a hatályban lévő tételes jogszabályaink alapján nem lehet érvényre juttatni, mert a gyámügyi törvény, amely kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a gyámhatóság eljárhat, illetőleg amelyekben a cselekvőképtelenné vált, vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott nő részére képviselőt lehet kirendelni, nem tartalmaz rendelkezést arra, hogy a férjhezmenetellel nagykorúvá lett, de váltónyilatkozat szempontjából cselekvőképtelen nő részére váltókötelezettség vállalása céljából képviselőt lehessen kirendelni* Az ilyen nő terhére szóló váltókötelezettség vállalásához a gyámhatósági felhatalmazás megadását aggályosnak tartom azért is, mert azt a kérdést, hogy a szenvedő váltóképességgel nem bíró nőnek a gyámhatóság felhatalmazásával kiállított váltónyilatkozata érvényes-e, és hogy az ezen alapuló követelés váltójogi úton érvényesíthető-e, a bíróság van hivatva megállapítani. Minthogy pedig nincs törvényes alap arra, hogy a gyámhatóság a váltókötelezettség vállalásához felhatalmazást akár magának a férjes nőnek, akár az ad hoc kirendelendő képviselőnek megadhassa, a gyámhatóság ily rendelkezésével zavaros jogi helyzetet teremthet, és esetleg kártérítési követelésnek is kiteheti magát. Ez a kérdés az érintett következmények nélkül akképpen volna megoldható, hogy a gyámhatóság csupán a szenvedő váltóképesség szemporttjából kiskorúnak tekintendő nőt — amennyiben a váltókötelezettség vállalása valóban az illető érdekét szolgálja — ebben