Rendeletek tára, 1929

Rendeletek - 313. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1929. évi 4.500. eln. számu körrendelete, a bányatárspénztárak mintaalapszabályáról.

1790 313. 4.500/1929. N. M. M. ein. sz. létén belül a lakásától négy kilométernél távolabb eső helyre rendelte. (2) A székesfővárosa m. kir. állami rendőrség működési terü­letén az ilyen közlekedési költség megtérítésének akkor van helye, ha a biztosított (családtag) lakása a kijelölt helytől két kilométernél távolabb esik. (3) A távolságra tekintet nélkül meg kell téríteni felmerült közlekedési költségét annak a biztosítottnak (családtagnak), aki a bányatárspénztári orvos igazolása szerint valamely testi fogyat­kozása következtében nem járhat (pl. béna, mindkét szemére vak stb.). (4) Az e §-ban említett közlekedési költséget csak az alkal­mas legolcsóbb közlekedési eszköz (legalacsonyabb osztályának) alapul vételével lehet megtéríteni. 43. §. A 42. §-,ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően al­kalmazni abban az esetben is, ha a közlekedési költség ellátással nem járó gyógyfürdő használatával kapcsolatban merült fel. A felmerült közlekedési költség igazolására a gyógyfürdő által le­bélyegzett fürdőjegyek szolgálnak. Ha a gyógyfürdő használatát nem a bányatárspénztár engedélyezte, a kapcsolatos közlekedési költséget sürgős szükség címén sem lehet megtérítem. 44. §. Ha orvosi igazolás szerint a beteg biztosított (családtag) szállításánál kísérő alkalmazása feltétlenül szükséges, a bányatárs­pénztár a beteget kísérő hozzátartozónak vagy más személynek utazási költségét is megfizeti, mégpedig a biztosított (családtagra) irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával. A kísérőnek az utazási költségen felül a saját személyére fordított és igazolt kiadásait is meg kell téríteni, azonban legfeljebb a biztosított táp­pénzének megfelelő összeg erejéig. 45. §. Nem bányatárspénztári orvosnak a beteg biztosítotthoz (családtaghoz) valamely közlekedési eszközön történt szállításá­val kapcsolatos közlekedési költséget csak igazolt sürgős szükség esetében (első segélynyújtás), és a helyi viszonyoknak megfelelő mértékben lehet megtéríteni. 46. §. A T. 52. §-a alapján segélyezésre nem igényjogosult az, akinek betegségi biztosítási kötelezettsége azért szűnt meg, mert javadalmazása a betegségi biztosítási kötelezettségre irányadó bér­határt (T. 3. §-ának második és negyedik bekezdése) meghaladta. Az önkéntesen biztosítottak, és az Önkéntes továbbfizetéssel bizto­sítottak a T. 52. §-a alapján segélyezést nem igényelhetnek. 47. §. A T. 52. §-a alapján igényjogosultak a T. 30. §-ának korlátai között a biztosításra kötelezettekével egyenlő mértékű és időtartamú segélyekre tarthatnak igényt. 48. §. A készpénzsegélyeknek (táppénz, terhességi, gyermek-

Next

/
Thumbnails
Contents