Rendeletek, tára 1928

Rendeletek - 119. A m. kir. igazságügyminiszter 1928. évi 11.000. I. M. számú rendelete, az örökösödési eljárásról alkotott 1894 : XVI. törvénycikket módosító 1927 : IV. törvénycikk életbeléptetéséről, valamint a 43.194/1895. I. M. szám alatt kiadott rendelet módosításáról és kiegészítéséről.

119. 11.000/1928. I. M. sz. 443 rovatokat tehát ilyenkor sem szabad üresen hagynia vagy egyszerűen áthúznia, hanem kifejezetten beléjük kell írnia, hogy odatartozó vagyontárgy vagy érték nincs. (1920 : XXXIV. t.-c. 37. §. (4) bek.) Ha pedig valamelyik csoportban nem volna elég hely valamennyi odatartozó tétel felsorolására, az ilyen csoportba tartozó összes tételeket külön íven kell összeírni és összegezni és a nyomtatvány megfelelő rovatába — a külön ívre utalással — csak az összegezés eredményét szabad bejegyezni. A külön ívek céljára a nyomtatvánnyal egyező alakú és nagyságú papirosíveket kell felhasználni. Ezeken a leltározó közeg tartozik a nyomtatvány illető rovatának címét és fejfeliratait följegyezni és a fejfeliratoknak megfelelő vonalozott beosztást készíteni. i Ingóságok leltározása. 25. §. A R. 40. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : Az ingó dolgokat faj, szám, mérték és súly szerint kell megjelölni vagy egyenkint kell körülírni. Az ingóságok értékéül az örökhagyó halála napján megvolt közönséges forgalmi értéket kell a leltárba felvenni. Ennek az értéknek megállapításánál a felek bevallását kell alapulvenni. A következő esetekben azonban az ingóságokat meg kell becsültetni és a leltárba a szakértői becslés útján megállapított közönséges forgalmi értéket kell felvenni : 1. ha az érdekeltek becslést kívánnak ; 2. ha az érdekeltek bármely más okból nem tesznek értékbevallást ; t 3. ha az érdekeltek részéről bevallott értéket maga a leltározó közeg vagy a leltározásnál jelenlevő szakértő vagy a pénzügyi hatóság képviselője a közönséges forgalmi értéknél alacsonyabbnak ítéli (1920 : XXXIV. t.-c. 37. §. 9. bekezdés, 2 pont). Az ingóságok megbecsülése, illetőleg az érdekeltek által bevallott értékek ellenőrzése végett egy szakértőnek mindig jelen kell lennie a leltározásnál, kivévej ha a 1. kir. közjegyző a leltárat helyszíni felvétel nélkül készíti el, vagy ha 2. a hagyatékban csak olyan ingóságok vannak (pl. tőzsdén jegyzett értékpapír, takarékpénztári könyv, közönséges bútorzat), amelynek értékét külön szakértelem nélkül is meg lehet állapítani úgy, hogy az előbbi bekezdés szerint esetleg szüksége? becslést vagy a bevallás ellenőrzését a leltározó közeg maga is elláthatja. Nagyobb értékű ingóságok megbecsülésére az érdekelt felek valamelyikének kívánságára több szakértőt is lehet alkalmazni. A szakértőket a leltározó közeg nevezi ki, ha a bíróság még nem nevezte ki a szakértőt. A leltározó közegnek szakértővé, ha pedig több szakértőt nevez ki, legalább az egyik szakértővé lehetőleg hites bírósági becsüst kell kineveznie.