Rendeletek, tára 1928

Rendeletek - 102. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1928. évi 85.323/1927. számú körrendelete, a kukoricamoly elleni védekezésről.

372 102. 85.323/1927. P. M. s2. (kukoricaszár), csümáját és csutkáját, valamint a tengeri-tuskót, vagyis a kukorica (tengeri) szárnak a földben maradt részét, továbbá a megszárítva eltett csálamádét, cirokszárat (cirokkóró) és cirokszakállt minden év május 15-ig felhasználni, vagy amennyiben azokat fel nem használta volna, a kukoricamoly pilléje kirepülésének megakadályozására alkalmas módon elraktározni, avagy megsemmisíteni. Ezen rendelkezésemnek — amit sokan félremagyaráznak — nem az a célzata, hogy a kukoricaszár, vagy annak akármelyik része a kitűzött határidőn túl feltétlenül elégettessék. A kukoricaszár különböző részeiből nem kell, de nem is szabad semminek sem veszendőbe menni, mert a kukoricaszár, ha célszerűen felhasználjuk, mindenképen érték, tehát megmentendő. Csakis azt a szárat, vagy más kukorica részt kell elégetni, vagy megsemmissíteni, amelyet a gazda nem akar kellő gondossággal megőrizni, s amely így a kukoricamoly fertőzést egyik évről a másikra átviheti. Azt a szárat, amelyre a gazdának, mint tüzelőanyagra 1928. május 15-ike után szüksége lesz, levelétől tisztára kell fosztani, és már a tél elején el kell vermelni akként, hogy azt félméternyire a földbe ásott gödörbe kell elhelyezni, s ennek a földből kiálló részét legalább félméternyire vastag szalmaréteggel beborítani. A borító szalmarétegre pedig azután reá kell hányni azt a földet, ami a gödör aljából kikerült. Az így — már tél elején — eltett kukoricaszárrakást a szár használatakor csak annyira kell felbontani, amennyi elég ahhoz, hogy a szükséges 2—3 napi tüzelésre használt szárat a rakásból egyszerre kivehessük. A szárrakás ezután ismét betakarandó. 2. Ugyanígy kell eljárni a seprőcirokszárral is, ha azt a tulajdonos fűtésre akarja felhasználni. Ha ez a cirokszár a termesztése utáni év április havában a kukoricaszárra nézve fentebb meghatározott módon már el van vermelve és kazalban elhelyezve, akkor a kazal oldalát félméternyire vastag és jól tömött rétegben takaró szalmát, ehhez a kazalhoz megfelelő hosszúságú rudakkal kell hozzátámasztani, hozzáerősíteni. 3. Az ipari célokra, kivált a téglaégetésre szánt kukoricaszárat az üres agyaggödrökben kell elhelyezni, és felszínüket úgy betakarni, mint a fűtés céljára eltett kórót, kukoricaszárat (I. l.pont)Ez a betakarás azonban, ha a kóró összehordása lehetséges, még a tél elején történjék, április utolsó napján azonban a kórónak már föltétlenül be kell földelve lennie. 4. A szár őszi, téli és esetleg tavasz elejei etetése, ha az szabadon, pl. nyílt kifutóban történik, akként folytatandó, hogy a szárnak száraz része ne kerüljön a kifutó szélére, és ne maradjon szabadon, hanem az onnan etetéskor naponkint eltávolítandó, a kifutó közepére hányandó, hogy azt a jószág a trágyába, helyesebben a trágyalébe beletaposhassa.