Rendeletek, tára 1928

Rendeletek - 53. A m. kir. belügyminiszter 1928. évi 1.000. kih. számú körrendelete, a bütnető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról alkotott 1928 : X. t.-c. több rendelkezéseinek a rendőri büntető biráskodással kapcsolatban való ismertetéséről.

29Ô ,63. 1.0Ô0/1928. B. M. kih. Sz. ÜÜ vezesse,, hogy a cselekmény alanyi és tárgyi vonatkozásban mily súlyú, hanem terhelt egyéni, vagyoni és kereseti viszonyait is mérlegelje abból a célból, hogy a pénzbüntetés egyenlő súllyal, vagyis aránylagosan nehezedjék a különböző vagyoni és kereseti viszonyok között élő egyénekre, de mégse legyen oly mérvű, hogy terhelt vagyoni romiásat, vagy aránytalan megterhelését idézze elő. E §. egyúttal módot nyújt arra is, hogy elítélt a pénzbüntetést jövedelméből, keresetéből, fizetéséből, napszámjából részletekben is lefizethesse. A terhelt - egyéniségének, vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyainak mérlegeléséhez előfeltételül szükséges tájékozódás különös munkát a rendőri büntető bíróságoknak jövőben sem fog adni, mert nekik a 65,000/1909. B. M. sz. rendelet (Magy. Kend. Tára 1909. évf. 1719. o.) 124. §-a szerint is terheltnek családi állapota, foglalkozása és vagyoni viszonyai felől tájékozást kellett eddig is szerezniök. Ebben a kérdésben — ha a rendőri büntetőbíróság előtt a terhelt vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyai nem ismeretesek — a rendőri büntető bíróságokra is irányadó az 1890 : XLIII. t.-c. 3. §-ának az a rendelkezése, amely szerint: „a terheltnek vagyoni állapota felől az ítélet meghozatala előtt alapos tájékozást kell szerezni, s evégből rendszerint utolsó lakó-, vagy tartózkodási helyének elöljáróságától, amennyiben pedig vagyona másutt volna, eme községek elöljáróságától is hivatalos bizonyítvány kívánandó be". A rendőri büntetőbíróság adat hiányában akár kérdésére adott válasz alapján megállapíthatja azt, hogy terheltnek mennyi az évi, havi, heti stb. átlagos jövedelme, és ehhez mérten szabja ki a pénzbüntetést. Ezt kifejezni az ítéletben ugyan nem kell, de az elv ez. Ha pl. két különböző vagyonú, jövedelmű vagy keresetű terheltet egyenlő súlyú cselekmény miatt pénzbüntetéssel akarnak büntetni, ezt a T. 6. §-a értelmében úgy közelíthetik meg, ha mindegyiket egyazon időre, pl. egy hétre eső valószínűleges jövedelmével felérő pénzbüntetéssel büntetik meg. Egyébként azt, hogy miként, és mily módon kell kiszabni a pénzbüntetést, s hogy a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén szabadságvesztésbüntetésre miként kell átváltoztatni, valamint azt, hogy a halasztási és részletfizetési kedvezmény megadásának mi a módja, a T. 8., 13., 15., 18., és 21. §-ai határozzák meg. A behajthatatlan pénzbüntetésnek szabadságvesztésre való átváltoztatása tekintetében a T. rendelkezései lényegükben megegyeznek az 1878 : V. t.-^c. 53. és 102. §-ának, az 1879 : XL. t.-c. 22., 23., 29. és 30. §-ának, valamint az 1921 : XXVIII. t.-c. 5., 6. és 8. §-ainak rendelkezéseivel. A T. csupán pótolja az eddig fennállott rendelkezések egyes hiányait, szabatossá tesz egyes, a gyakorlatban vitássá vált szabályokat, és méltányosan mérsékli a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés legmagasabb mértékét. A pénzbüntetés átváltoztatás! kulcsát az eddigi (40 fillértől