Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 24. A m. kir. belügyminiszter 1927. évi 64.399/1926. számú körrendelete, a községi (városi) mérnökök magángyakorlatáról.

24. 64.399/1926. B. M. az. 169 24. A m. kir. belügyminiszter 1927. évi 64.399/1926. számú körrendelete, a községi (városi) mérnökök magángyakorlatáról. A Mérnöki Rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. a régebbi állapottal szemben mérnököket és mérnökhelyetteseket különböztet meg. Önálló magángyakorlat folytatására és mérnöki kamarai tagságra csak azok a mérnökök (mérnök, építészmérnök, gépészmérnök, vegyészmérnök, bányamérnök, kohómérnök, erdőmérnök, közgazdasági mérnök) jogosultak, akik a mérnöki oklevél megszerzése után 3 évi gyakorlatot folytattak. A mérnöki kamara tagjai közé is — eltekintve az átmeneti intézkedésektől — csak ezek vehetők fel. Mindaddig", amíg az oki. mérnök a 3 évi gyakorlatot meg nem szerezte, csak mérnökhelyettes, aki önálló munka végzésére, helyesebben Önálló magángyakorlat folytatására nem jogosult. Tudomásomra jutott, hogy a törvény intézkedéseivel szemben némelyik község olyan mérnököt is alkalmazott, aki magánmérnöki önálló gyakorlat folytatására nem volna jogosult, mert az előírt 3 éves gyakorlatot nem szerezte meg. Sőt jóváhagyott szabályrendeleteik alapján községek nemcsak megengedik, hanem a magángyakorlat folytatására, illetve bizonyos minimális díj lefizetése mellett magánmunkálatok elvégzésére kötelezik is mérnökeiket. Ennek következtében egészen kezdő gyakorlat nélküli mérnökök kamarai tagsággal rendelkező és sokkal nagyobb gyakorlati tudással bíró mérnökök felett gyakorolnak felügyeleti jogkört, végeznek a község (város) részére fontos mérnöki munkákat, amelyek gyakorlati szaktudást igényelnek, és végül törvénybe ütköző módon folytatnak magángyakorlatot, mert a hivatkozott t.-c. 3. §-a szerint magángyakorlatot csak az a mérnök folytathat, akit a mérnöki kamara tagjai sorába felvett. Hogy a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezzek, a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg felhívom Alispán (Polgármester) Urat, intézkedjék, hogy a községi (városi) mérnöki állások betöltésénél csak olyan pályázó jelöltessék, aki a mérnöki kamara tagja, vagy amennyiben az illető községi (városi) mérnöknek magángyakorlatot folytatni nem szükséges, és kamarai tag lenni nem kíván, az illető mérnök minden körülmények között olyan legyen, aki a kamarai tagságra érett, tehát mielőtt községi (városi) mérnökké megválasztatott, legalább 3 évi előzetes, tényleges, a kamarai szempontoknak is megfelelő mérnöki gyakorlatot igazol.