Rendeletek tára, 1927

Rendeletek - 186. A m. kir. pénzügyminiszter 1927. évi 20.000. számú rendelete, a házadóról szóló hivatalos összeállítás végrehajtásáról.

186. 20.000/1927. P. Ü. M. sz. 1287 lásokkal való összehasonlítás útján meg kell állapítani azt, hogy: 1. a beadott házbérbevallásba a háznak minden helyisége felvétetett-e ; 2. a bérbeadott helyiségek után bevallott bérösszeg minden egyes bérlettárgynál (lakásnál, üzletnél, irodánál, raktárnál stb.) eléri-e a törvény (lakásrendelet) alapján fizetendő bérösszeget ; 3. a háztulajdonos vagy annak alkalmazottai által bérfizetés nélkül használt helyiség után bevallóit haszonérték eléri-e az ugyanolyan bérértékű helyiségért tényleg fizetett bér összegét. , s (3) Amennyiben a bevallott bérösszeg a kötött forgalom alá eső épületnél (épületrésznél, lakásnál, üzletnél, irodánál, raktárnál stb.) nem éri el a törvény (lakásrendelet) szerint fizetendő bér összegét, illetőleg a bérbe nem adott épület (épületrész) után bevallott haszonérték nem éri el az ugyanolyan bérbeadott épületért (épületrészért) fizetett bér összegét, úgy esetleg a bérlő és az adó fizetésére kötelezett meghallgatása útján ki kell nyomozni, mi az oka az eltérésnek. Ha az adózó az eltérést kellően indokolni nem tudja, vagy ha a bevallás helyességéhez kétség fér, az adóalapul szolgáló bért, illetőleg haszonértéket összehasonlítás útján becsléssel hivatalból kell megállapítani. Ha pedig a lakrészek számában mutatkozik eltérés, nevezetesen hiány mutatkozik, úgy erre nézve elsősorban a bérlőtől, és ha szükséges, a bérbeadótól is írásbeli felvilágosítást kell kérni. Amennyiben ez. szükségesnek látszik, ebből a célból a községi elöljáróság (városi adóhivatal) helyszíni szemlét köteles tartani. (4) A becslés alkalmazására nézve a 16. §=ban foglaltak az irányadók. (5) A bevallási ív összes hasábjainak felülvizsgálása és lezárása után minden egyes bevallási íven az adóalapot kell megállapítani, és ennek alapján az illető épület után járó házadót magán a bevallási íven kivetni. (6) Azokra a házakra nézve, amelyekről a 13. §. értelmében nem kell bevallást adni, a községi elöljáróság közvetlenül a lajstromba vezeti be a 9. §-ban foglalt rendelkezések szerint megállapított haszonértéket, s a haszonérték megállapítását a kivetési lajstromnak erre a célra szánt hasábjában röviden indokolja, pl. így : „vályog fal, rossz karban, lakrészek kicsinyek", vagy „téglafal, jókarban, lakrészek nagyok", vagy „téglafalak, nagy udvar", vagy „külső területen" stb. A haszonérték megállapítása céljára szükséges adatokat az előző évi kivetési lajstromokból,