Rendeletek tára, 1926

Rendeletek - 22. A m. kir. minisztérium 1926. évi 5.300. M.E. számú rendelete, az állami és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, vlamint a honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség tagjait, továbbá az állami üzemi alkalmazottakat és a nem állami tanintézetek alkalmazottait, nemkülönben mindezeknek özvegyeit és árváit megillető ellátási díjaknak újabb szabályozásáról. - # szabályozásáról.

132 22. 5.300/1926. M. B. sz. diját, az 1926. évi július hó 1-étől kezdve, a fenti 2. pont szerint alapul veendő fizetésnek (nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak) az 50°/o-ában, illetőleg, ha a nyugalmazott állapotban elhalt férj­nek nyugdíja a fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) 50°/o-ánál kisebb százalékkal állapíttatott meg, ezzel a kisebb százalékával kell megállapítani. 7. A havidíjasok (díjnokok, szakdíj nokok), valamint a kisegítő (napibéres) szolgák özvegyeinek özvegyi nyugdíját, az 1926. évi július hó l-jétől kezdődőleg, olyan Összeggel kell megállapítani, mint amilyen összegű özvegyi nyugdíjra az 1924. évi 5.100. M. E. számú rendelethez mellékelt 7. számú kimutatás szerint, illetőleg az 1925. évi 7.000. M. E. számú rendelet 101. pontjában említett esetekben az utóbb említett rendelethez mellékelt 27., 28. és 29. számú kimutatások szerint igénye van annak az özvegynek, aki a hatvanadik életévét már betöltötte. 8. Az érvényben álló nyugdíjtörvények vagy szabályzatok értel­mében nevelési járulékra (életjáradékra, árvajáradékra) igénnyel bíró, illetőleg kegynevelési járulékot élvező árváknak fejenkint járó nevelési járulékát (életjáradékát, árvajáradékát, kegynevelési járulé­kát), az 1926. évi július hó l-jétől kezdve, az árvák anyját a jelen rendelet szerint megillető özvegyi nyugdíjnak alapul vétele mellett kell megállapítani. 9. (1) Az 1912 :LXV. törvénycikk 48. §-a alapján megállapít­ható végkielégítés összegét abban az esetben, ba az 1924. évi 5.100. M. É. számú rendelet I. fejezet 5. pontjának második be­kezdésében megkívánt feltételek fennforognak — eltérően az emii­tett rendelet I. fejezete 26. pontjának első bekezdésében foglalt rendelkezéstől — a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) teljes összegének alapul vétele mellett, minden más esetben azonban továbbra is a tényle­ges szolgálatban utoljára élvezett fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) 60°/o-ának alapul vétele mellett kell megállapítani. (2) Az 1912 :LXV. törvénycikk 61. §-a alapján megállapít­ható végkielégítés összegét — eltérően az 1924. évi 5.100. M. E. számú rendelet II fejezetének 19. pontjában foglalt rendelkezéstől — a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett évi fizetés (nyugdíjba beszámítható javadalmazás) egynegyedében kell meg­állapítani. Az 1912 :LXV. törvénycikk 110. §-a alapján engedélyez­hető végkielégítést is ugyanígy kell megállapítani. (3) Az 1912 :LXV. törvénycikk 72. §-a alapján megállapít­ható végkielégítés összegét — eltérően az 1924. évi 5.100 M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents