Rendeletek tára, 1925

Rendeletek - 209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1925. évi 72.434. számú rendelete, a celluloidot élőállító vagy feldolgozó ipartelepek, valamint a celluloid raktárak létesítése és fenntartása tárgyában kiadott 78.244/1923. K. M. számú rendelet 13. §-ának kiegészítéséről. - 210. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1925. évi 72.929. számú rendelete, szakbavágó munka teljesítése alapján, tanonci kiképzés nélkül kért munkakönyv kiállítása körül követendő eljárásról.

210. 72.929/1925. K. M. sz. 525 iparnak és önmaguknak kárára az említett remdelkezés alapján el fogják kerülni a tanonci kiképzést. Ennek az aggálynak eloszlatása érdekében szükségesnek látom annak a hangsúlyozását, hogy az 1922 : XII. t.-c. említett rendelkezése egyáltalán nem kíván módot nyújtani arra, hogy annak segélyével a meghatározott ideig tartó tanonci szakképzést, amely az idézett törvényben lefektetett képesítési rendszernek alapja, bárki is elkerülje. Ilyen célzat az ipari életben egyébként sem érvényesülhetne, mert alig lehet feltenni azt, hogy akadjon iparos, aki a szakmában teljesen járatlan egyént segédként alkalmazzon és fizessen akkor, amikor ugyanazért a díjazásért megfelelő előképzettségű segédet is foglalkoztathat. A gyakorlatban mindössze arról lehet szó, hogy olyan egyének, akik éveket töltöttek szakbavágó munkával, megfelelő szakismeretekre tettek szert, de egy vagy más okból elestek attól, hogy tanoncként és a tanidőt követően segédként szerepelhettek volna, végre is munkakönyvhöz juthassanak. Az ilyen egyénektől meglévő szakismereteik ellenére azt kívánni, hogy tanoncul szerződjenek, ellenkeznék a méltányosság követelményeivel, s a mellett tárgyi szempontokkal sem volna megokolható, mert a tanoncok által elsajátítandó ismeretekkel már rendelkeznek. Ezért az ilyen esetekben megokolt az 1922 : XII. t.-c. 111. §-a

# harmadik bekezdésének alkalmazása. Egészen más a helyzet akkor, ha egy vagy más esetben netán arról volna szó, hogy valaki minden szakismeret nélkül kívánna egyszerre segéddé lenni, amikor is a munkakönyv megszerzésének csak az lehetne a célja, hogy az illető a tanoncévektől mentesüljön. Az ily esetekben igen kívánatos úgy a munkaadónak, mint a munkakönyvet kérőnek megfelelő tájékoztatása. A munkaadót arról kell felvilágosítani, hogy a helyes iparosképzés megkerülésére nyújtana módot, ha segédként oly egyént alkalmazna, aki a tanoncévek alatt megszerzendő szakismeretekkel nem rendelkezik. A munkakönyvet kérőt pedig arra kell figyelmeztetni, hogy a szakmának elsajátításához múlhatatlanul szükséges a tanonci kiképzés, s hogy az önállósulásához lényegesen hosszabb szakbavágó gyakorlatot kell igazolnia annak, aki az előírt tanidő szabályszerű kitöltését igazolni nem tudja. Nem lehet kétség az iránt, hogy az elsőfokú iparhatóságnak, illetőleg amennyiben ipartestületi tagról volna szó, az ipartestületnek ily irányú egyszerű figyelmeztetése is elegendő lesz ahhoz, hogy az illetők eredeti szándékuktól elálljanak, és rendes tanszerződés kötésére határozzák magukat. Az ipari szakképzés eredményességének, valamint az eljárás egyöntetűségének biztosítása érdekében a fentiek kapcsán, a következőket rendelem : Az elsőfokú iparhatóságoknak, az ipartestületi tagokat illetően az ipartestületeknek azokban az esetekben, amelyekben