Rendeletek tára, 1924

Rendeletek - 262. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1924. évi 125.400. számú rendelete, az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottai létszámának apasztásáról.

262. 125.400/1924. N. M. M. sz. 1037 beszámításával több mint tíz évi valóságos (effektív) szolgálati idővel rendelkeznek. 9. §. A végkielégítés összege a tényleges szolgálatban utoljára élvezett egy havi fizetésnek (beszámítható javadalmazásnak) : tizenkétszerese, ha a beszámítható szolgálati idő öt évnél kevesebb ; huszonnégyszerese, ha a beszámítható szolgálati idő öt év vagy annál több, de tíz évnél kevesebb ; harmínchatszorosa, ha a beszámítható szolgálati idő tíz év, vagy annál több, de tizenöt évnél kevesebb ; negyvennyolcszorosa, ha a beszámítható szolgálati idő tizenöt év, vagy annál több, de húsz évnél kevesebb ; hatvanszorosa, ha a beszámítható szolgálati idő húsz év vagy annál több. 10. §. Az alkalmazott, a jelen rendelet alapján járó (8. §.) végkielégítésnek folyósítását az elbocsátásról szóló értesítés kézhezvétele után bármikor kérheti, amely esetben azt részére illetményeinek teljes beszüntetése mellett haladéktalanul ki kell fizetni. A végkielégített alkalmazott feleségének és gyermekeinek mindennemű ellátásra vonatkozó igénye megszűnik. Ha a jelen rendelet alapján végkielégített alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékébe ismét vissza vétetik, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából nem lehet beszámítani. 11. §. A szabályszerű elbánás alá vonást nem befolyásolja az, hogy az alkalmazott fegyelmi eljárás alatt áll. Ilyen esetekben a szabályszerű elbánást végre kell hajtani, és a fegyelmi eljárást soron kívül le kell folytatni. A fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig a fegyelmi eljárás alatt álló alkalmazottat, amennyiben a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint nyugellátásra már igényt szerzett, a szabályszerű nyugellátás, amennyiben pedig csak végkielégítésben lehet részesíteni, a 9; §-ban meghatározott legkisebb összegű végkielégítés illeti meg. Ha az alkalmazottat jogerős határozattal hivatalvesztésre (elbocsátásra) ítélték, a részére megállapított nyugellátást annak a hónapnak a végével, a lakáspénzt pedig annak a lakbérnegyednek a végével, amelyben a jogerős határozatot neki kézbesítették, be kell szüntetni, az előző bekezdés szerint már kifizetett végkielégítést azonban nem kell visszatéríteni. Ha az alkalmazottat jogerős határozattal nem ítélték hivatalvesztésre (elbocsátásra), a fentiek szerint kifizetett összegnek és a 9. §. szerint járó. végkielégítésnek különbezetét részére ki kell fizetni, a végkielégítésnek összegébe azonban az olyan alkalmazottnál, aki a nyugellátás helyett a végkielégítést maga választotta, az általa nyugellátás címen felvett összeget be kell számítani.