Rendeletek tára, 1924

Rendeletek - 251. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1924. évi 2.620. eln. számú rendelete, a m. kir. posta betegségi biztosító intézetének alapszabálya tárgyában.

251. 2.620/1924. ein. N. M. M. sz. 98 î az ápolás költségét a legközelebbi közkórház legalsó osztálybeli ápolási költségének mértékéig (27. §,) legfeljebb négy hét tartamára és csak abban az esetben téríti meg, ha a beutalás kérésének vagy a beutaló intézkedés bevárásának elmulasztását bizonyított sürgős szükség okozta. 29. §. A szanatóriumi ápolásra a 26. és 28. §-oknak rendelkezései megfelelő alkalmazást nyernek. A szanatóriumi (gyógyintézeti) ápolást az intézet egy évig megtagadhatja attól, aki a szanatóriumba (gyógyintézetbe) való beutalásának jogos indok nélkül nem tett eleget, vagy aki a szanatóriumi (gyógyintézeti) kezelést jogos indok nélkül idő előtt abbanhagyta. 30. §. Ha az intézet a beteget kifejezetten megjelölt kórházba (gyógyintézetbe, szanatóriumba) utalja be, a betegszállítási költség az intézetet terheli. Egyébként a betegszállítási költség megtérítésének csak akkor van helye, ha az igényjogosult beteg a lalóheryéhez, illetőleg a megbetegedés színhelyéhez legközelebb eső és a betegség nemének megfelelő kórházat (gyógyintézetet) veszi igénybe. Távolabb eső kórházba (gyógyintézetbe) történt betegszállítás költsége csak abban az esetben téríthető meg, ha a távolabbi kórház igénybevételének szüksége kellő igazolást nyer. A betegszállítási költség alatt mind a betegszállítási, mind a hazautazási költséget kell érteni. A város belterületén történt betegszállításból eredő költséget — eltekintve a fekveszállítás szükségének esetétől — az intézet nem téríti meg. Abban az esetben, ha a kórházi (gyógyintézeti, szanatóriumi) ápolást igénybevevő igényjogosult más városban vagy községben levő kórház (gyógyintézet, szanatórium) eléréséhez, vagy az onnan való visszatéréshez vonatot vagy egyéb közforgalmi közlekedési eszközt vesz igénybe, ennek tényleg felmerült és igazolt költségeit az állami útiilletményszabályzatban megállapított mértékig kell megtéríteni. Ha köziorgalmi közlekedési eszköz hiányában az igényjogosult beteg másnemű fuvart vesz igénybe, a tényleges és igazolt költség legfeljebb a hivatalos utazásoknál felszámítható fuvardíjak összegéig, és — a fekveszállítás szükségétől eltekintve — csak abban az esetben téríttetik meg, ha a megtett út öt kilométert meghalad. Azokra vonatkozólag, akikre az állami útiilletményszabályzat nem terjed ki, a betegszállítási költséget a választmány szabályozza. Fekveszállításnak szüksége csak akkor forog fenn, ha a beteg betegsége nyilvánvalóan oly természetű, hogy a fekveszállítás mellőzése a beteg állapotára közvetlen veszedelemmel jár, vagy ha a beteg járni képtelen. A fekveszállításért megtéríthető költség legmagasabb összegét a választmány megállapíthatja. 31. §. A betegségi biztosítási segélyeket csak a tagság tar-