Rendeletek tára, 1923

Rendeletek - 2. A m. kir. minisztérium 1923. évi 196. M. E. számú rendelete, a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről.

10 2. 196/1923. M. E. SB. teljesen visszafizette, és a díjtartalékokon felül még legalább is a biztosítási alap (1. §.) összegének megfelelő biztonsági tartalékalapot (10. §.) gyűjtött. 12. §. Az alapszabályoknak és az üzleti tervnek módosítása, a biztosító vállalatnak felszámolása, vagy — csődöt kivéve — bármely módon megszűnése, más vállalattal egyesülése, úgyszintén minden megállapodás, melynek az a célja, hogy valamely vállalat valamennyi vagy egyes üzleti fajainak biztosítási állaga e rendelet életbelépte után egészében más vállalatra átruháztassék, vagy* más vállalattól átvétessék, avagy hogy valamennyi vagy egyes üzleti ágak biztosítási állaga egészben viszontbiztosításba adassék, vagy átvétessék, csak akkor érvényes, ha a felügyelő hatóság jóváhagyta» E jóváhagyás nélkül a felsorolt műveleteket a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyezni nem lehet. A felügyelő hatóság előzetes jóváhagyása szükséges ahhoz is, hogy az egyes üzleti ágak biztosítási állaga több mint 75°/o erejéig viszontbiztosításba adassék vagy átvétessék. A díjtartalék tekintetében viszontbiztosítás vagy egyesülés esetében is a 18. §. rendelkezései irányadók. A díjtartalék. 13. §. A biztosítási vállalatok díjtartalékainak (díjátviteleinek) elhelyezése tekintetében a következő rendelkezések irányadók. A. Mind a belföldi, mind a külföldi biztosító vállalatoknak magyar korona-értékben kötött belföldi üzleteire vonatkozó életbiztosítási (balesetjáradékbiztosítási stb.) díjtartaléka csak a következő értékekben helyezhető el : 1. magyar államadóssági kötvényekben ; 2. a budapesti tőzsdén jegyzett oly belföldi záloglevelekben, melyek az 1889: XXX. t.-c. 11. §-ában körülírt célokra alkalmasak ; 3. a magyar állam által kamataira nézve biztosított és a. budapesti tőzsdén jegyzett egyéb oly belföldi értékpapírokban, melyek gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére alkalmasak (1885 : VI. t-c. 13. §.); 4. az 1 —3. pontokban említett értékpapírokra adott kölcsönökben, melyeknek összege azonban egyenkint nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a m. kir. állami jegyintézet a lombardkölcsönök nyújtásánál mindenkor engedélyez; 5. a vállalat belföldi életbiztosítási kötvényeire adott előlegekben és kölcsönökben, melyek az illető életbiztosítási kötvénynek;