Rendeletek tára, 1922

Rendeletek - 17. A m. kir. minisztérium 1922. évi 5.300. M. E. számú rendelete, a világháborúban résztvett állami, államvasuti és vármegyei tisztviselők részére átmeneti személyi pótléknak az engedélyezéséről.

17. 5.300/1922. M. E. sz. 03 tartama alatt történt ellenséges megszállása közben mint hadköteles korban levő egyének hadifoglyok gyanánt elhurcoltattak, vagyis általában ellenség által internált egyének. A hadifogságban töltött időt a hadiévek hozzászámitására való igény szempontjából csak akkor lehet figyelembe venni, na az illetőnek úgy a hadifogságba történt jutása alkalmával, mint a hadifogság tartama alatt tanúsított magatartását igazoltnak ismerték el. 4. Az arcvonalbeli szolgálatban szerzett sebesülés alatt, azj arcvonalon harceszközök közvetlen vagy közvetett behatása folytán! szerzett mindennemű sérülést (betegséget), tehát nemcsak a tényleges megsebesülést és nemcsak a közvetlenül harceszközök (pl. fegyvergolyó, gránátszilánk stb.) által előidézett sérülést, hanem minden olyan sérülést (betegséget) is kell érteni, amely a harceszközök alkalmazásából kifolyólag állott elő, vagyis az ellenséges lövedék robbanása folytán előállott légnyomás következtében, továbbá a lövedék robbanása által előidézett épületbeomlásból vagy tűzesetből kifolyólag szerzett bármely sérülést (betegséget, pl. idegsokkot, szivbajt stb.) is.- /"

v>: Az átmeneti személyi pótlék szempontjából azonban csak azt a sebesülést lehet figyelembe venni, amelyet állandóan arcvonalbeli szolgálatot telj esitett egyén szenvedett ; nem vehető tehát figyelembe az olyan sebesülés, amelyet a harcoló csapatnál segédszolgálatot teljesítő egyén az arcvonal mögött vagy esetleg az arcvonalon szerzett akkor, amikor ott csak átmenetileg tartózkodott. 5. Az átmeneti személyi pótlék szempontjából az tekinthető rokkantnak, akinek polgári keresőképessége a nem hivatásos katonai szolgálatával okszerű kapcsolatban, önhibáján kivül legalább 25°/o-kal csökkent. A világháborúban telj esitett katonai szolgálat alatt beállott rokkantság csak abban az esetben ad igényt az átmeneti személyi pótlékra, ha a rokkantságot előidéző sérülés (betegség) a katonai szolgálat sajátságos volta folytán keletkezett vagy súlyosbodott. Nevezetesen ha az egészségi zavar a katonai szolgálatban az egyént saját hibáján kivül ért káros befolyásoknak közvetlen következményeként lépett fel, és ha jogosan feltehető, hogy ilyen káros befolyások az illető egyént polgári viszonyai között nem érték volna, vagyis amikor a rokkantság alapján abban az esetben, ha nem állana állami, államvasút vagy vármegyei szolgálatban, állandó katonai ellátásra lenne igénye. Azok a tisztviselők, akik hadirokkantság alapján igénylik az átmeneti személyi pótlékot, 1922. évi július hó l-jétől kezdve csak abban az esetben kaphatnak átmeneti személyi pótlékot, ha a m. kir. minisztérium által a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátása tárgyában kiadott 1922. évi 2.700/M. E. számú rendeletnek 38. §-a szerint az 7*