Rendeletek tára, 1919

Rendeletek - 274. A magyar kormány 1919. évi 5.047. M. E. számú rendelete, a rendőrség államositásáról.

274. 5.047/1919. M. E. sz. 759 22. §. Ha a magyar államrendőrség a köznyugalmat és a közrendet saját karhatalmi erejével nem birja fenntartani, a rendőrhatóság a katonaság segitségét^veheti igénybe.-A katonai karhatalom igénybevételének módját, eseteit és a katonaság eljárását külön rendeletek' szabályozzák. 23.. §. A .rendőrhatóság Írásbeli idézésére köteles mindenki, aki a rendőrhatóság területén lakik, vagy ott tartózkodik, a rendőrhatóság előtt a kitűzött időben megjelenni és a hozzá intézett kérdésekre válaszolni, kivéve az olyan kérdéseket, amelyekre a tanú a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint (1896: XXXIII. t.-c. 204— 209. §§.) is mentes a vallomástétel kötelessége alól. Aki a rendőrség szabályszerű 'idézésére indokolatlanul nem jelenik meg, azt a rendőrhatóság, az Írásbeli határozat alapján, elővezettetheti. A fegyveres erő vagy a csendőrség szolgálatban álló tagjait, továbbá a rendőrség vagy a pénzügyőrség személyzetéhez tartozó egyéneket, végül egyéb közszolgálatban álló, vagy olyan magánvállalatbeli alkalmazottakat, akiknek helyettesitéséről közérdekből kell gondoskodni, a rendőrhatóság az 1896: XXXIII. t.-c. 130. §-ában megállapított rendelkezéseknek megfelelően köteles megidézni. A nyomozó rendőrhatóság idézési és kihallgatási jogát a bűnvádi perrendtartás (1896: XXXIII. t.-c.) ,és külön rendeletek szabályozzák. 24. §. Mindenki, akit erre a magát kellően igazoló rendőrközeg a törvény nevében felszólít, köteles a rendőrség legközelebbi helyiségében megjelenni. Aki e felszólításnak nem engedelmeskedik, azt 3. rendőr közeg előállítja. 25. §. A rendőrközeg jogosult indokolt esetekben a rendőrhatósághoz bekísérni azokat, akik a köznyugalmat háborítják, a közrendet megzavarják, vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. A bekísérés okait, továbbá azokat a személyeket, akik már gyanú alapján bekísérne tők, a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. Magy. Rend. Tára, 1919. IV—XII. f. 49