Rendeletek tára, 1919

Rendeletek - 245. A magyar kormány 1919. évi 4.288. M. E. számú rendelete, a lakásügyek ideiglenes szabályozásáról.

245. 4.388/1819. M. E. m. Ö77 a. butorhasználat fejében legfeljebb a megengedett legmagasabb lakbérrel egyenlő összeget köthet ki. Az ezzel ellenkező kikötés semmis, és az adott ellenszolgáltatás többletét vissza lehet követelni. 7. A lakás céljára rendelt helyiségeket, ideértve a szállodai lakóhelyiségeket is, hivatali vagy üzleti célokra csak a lakásügyi hatóság engedélyével szabad bérbeadni vagy felhasználni. Ily engedély hiányában a bérleti szerződés semmis. 8. Lakás, lakásrész vagy egyéb helyiség bérletének (albérletének) átruházását, illetőleg a bérlő részéről egészen történő albérletbe adását a lakásügyi hatóság a háztulajdonos hozzájárulása nélkül is megengedheti. A lakásügyi hatóság engedélye nélkül az ilyen bérletátruházás vagy aibérletbeadás semmis, és az illető helyiség a hatóság által igénybe vehető. 9. Lakás és egyéb bérhelyiségek bérbeadását díjért csak az közvetítheti, aki ily közvetítéssel már 1914. évi augusztus hó J. napja előtt is iparszerűleg foglalkozott. Közvetítési díj cimén a közvetítő a bérbeadótól és a bérlőtől együttvéve legfeljebb 4°/o-át követelheti a kikötött évi bér összegének; az adott díj többletét vissza lehet követelni. 10. Ha a háztulajdonos (házkezelő, gondnok) vagy bármily bérbeadó az általa bérbeadható lakást, lakásrészt (szobát) vagy üzlethelyiséget elsőizben kívánja bér beadni, köteles ezt a szándékát a bérbeadás előtt a lakásügyi hatósághoz a 2. pontban meghatározott módon bejelenteni. A 3—9; pontokban megállapított szabályok az ilyen helyiségekre is irányadók. Az 5—9. pontokban foglalt szabályok megfelelően kiterjednek, a többi pontnban foglalt szabályok pedig a lakásügyi hatóság által kiterjeszthetők az albérletbe adott helyiségekre is. A jelen .§. szabályai — az 1., 5—7. és 9. pontok kivételével — nem vonatkoznak a szállodai és más olyan lakóhelyiségek bérletére, amelyek szállóvendégek befogadására szolgálnak, «Tvábbá általában azokra a vidéki városokra vagy községekre sem, amelyekben lakáshivatal nincs szervezve; a lakásügyi'miniszteri biztos azonban e szabályokat az ilyen helyiségekre, illetőleg városokra vagy községekre is kiterjesztheti.