Rendeletek tára, 1918

Rendeletek - 472. A m. kir. pénzügyminiszter 1818. évi 125.200. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közigazgatási bizottságához és valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a Budapest-székesfővárosi pénzügyigazgatóság és közigazgatási bizottság kivételével, az egyenes adók 1919. évre vonatkozó kivetésének meginditásáról.

472. 125.200/1918. P. Ü. M. sz. 1985 felelően tartoznak felvenni s a hibás vallomási íveket is ennek megfelelőleg kiigazítani. Önként értetődik, hogy amennyiben a kivetés idejében oly tárgyváltozások jutnak a kivető közegek tudomására, amelyek házosztályadó alá eső épületeknél vagy épületrészeknél állottak be, ezek általuk a házadókataszteri törzsíveknek a fentiek szerint leendő helyesbítése végett, ugyanakkor a helyszínén jegyzőkönyvileg szintén megállapitandok, s a lajstromok ebben az esetben is a földeritett tényleges állapotnak megfelelően készítendők el. Csakis a változásoknak a kataszterben pontos keresztülvezetése útján lesz elérhető, hogy az összesítés az egy-egy adókörzetben levő összes adótárgyakra és helyiségekre vonatkozó adatoknak teljesen megbízható, összefoglaló munkálata legyen. 20. §. Ellenőrizendő, hogy a kivető közegek az 1909. évi 77.000 számú házadó utasítás 66. §-a alapján végzett becsléseknél a becslés eredményét a vallomási ív megfelelő rovatába minden esetben kellő indokolással vezették-e be. A pénzügyigazgatóságnak pedig kötelessége, hogy abban az esetben, ha a kivető közegeknek az utasítás 66. §-a értelmében végzett becslését helytelennek tartja és az utasítás 68. §-ában foglaltakhoz képest az adóalapot a vallomási ívben s a kivetési lajstromban kiigazítja, mindenkor fel legyen tüntetve a vallomási ív »Jegyzet« rovatában a kiigazítás alapjául szolgáló adat, illetőleg az az alap, amelylyel az összehasonlítás történt. Ha pedig heh/szini szemle tartatott, és erről külön jegyzőkönyv vétetett föl, a külön fölvett jegyzőkönyv mindenkor a vallomási ívhez csatolandó és a kiigazítás indoka a vallomási ív jegyzet rovatába is röviden bevezetendő. 21. §. Ha a vallomásadásra kötelezett hadba vonult, és olyan meghatalmazottja, aki az 1909 : VI. t.-c. 64. §-ához képest a vallomási ivet helyette és nevében aláírhatná, nincsen, a bérlők által szabályszerűen kitöltött vallomási ívnek a vallomásadásra kötelezett által leendő aláírása elmarad. Az aláírás elmaradásának fentebb említett indokát azonban a községi elöljáróság (városi adóhivatal) köteles a vallomási ivén pecsét alatt igazolni. Magy. Rend. Tára, 1818. V—IX. í. Î25