Rendeletek tára, 1916

Rendeletek - 166. A m. kir. honvédelmi miniszter 1916. évi 18.950. 1915. eln. 20/b. számú rendelete, a hadiszolgáltatásokról szóló 1912: LXVIII. t.-c, 18. §-a alapján az üzem folytatására kötelezett vállalatoknál alkalmazott munkások szolgálati, bér- és munkaviszonyairól.

166. 18,950/1915. H. M.eln.sz, 47» munkaadó és a munkások közt a megjelölt időpontban érvényben volt megállapodás szerint akár az illető évszakra, akár az egész évre meghatározott munkaidőn tűi végeztetik, külön kell díjazni. A túlmunka díjazásának mérvére nézve az 1914. évi július hó 25. napján volt munkarendnek határozmányai, illetve a munkaadó és munkások közt a megjelölt időpontban érvényben volt megállapodások irányadók. A tűlidőben teljesített munka díjazása fejében azonban az érvényben levő rendes egységtételek (órabér vagy akkorddíjtétel) alapján kiszámított béren felül legalább 20°/o pótdíj fizetendő. Amennyiben az, hogy mi tekintendő túlmunkának, és hogy a túlmunkáért milyen díjazás jár, valamely vállalat tekintetében a jelen pontban meghatározott alapon nem állapítható meg: a rendes munkaidőt és a túlmunka díját annak szem előtt tartásával kell megállapítani, hogy e részben a rokonjellegű vállalatok között számottevő különbség ne legyen. 6. A jelen III. rész bevezetésében említett munkásokat, ha az üzem szünetelésében vétlenek, a rendes munkabér, mint térítés, az üzemi munka rendkívüli (pl. a gépek javításából, anyaghiányból, avagy átmeneti üzemzavarokból eredő) szünetelésének idejére is megilleti. 7. A jelen rendelet II. része szerint katonai büntető bíráskodás és katonai fegyelmi fenyítő hatalom alá tartozó munkásokra a munkarendnek fegyelmi büntetéseket megállapító rendelkezései nem nyernek alkalmazást. A szabályszerű munkarendnek a dolgozó személyzet osztályozására és foglalkozására, a munkaidőre (annak kezdetére és végére, a munkaközi szünetekre, a munkások felváltására stb.), a leszámolás idejére, a munkabér kifizetésére, bérelőlegek nyújtására stb. vonatkozó rendelkezései azonban a jelen IIL rész bevezetésében említett minden munkásra érvényesek. 8. Azt, hogy az 1912 : LXVIII. törvénycikk alapján személyes szolgálatot teljesítő munkásoknak és a vállalathoz kirendelt katonai személyeknek (had- és népfölkelőkötelezetteknek) a vállalat mekkora munkabért (térítést) köteles fizetni, vita vagy panasz esetében, ha ennek békés elintézése nem sikerül, a honvédelmi miniszter, a jelen ül. rész bevezetésében említett egyéb munkások tekintetében pedig az ügykörénél fogva erre hivatott miniszter állapítja meg, még pedig szükség esetében a jelen rendelet V. részében említett panaszbizottság meghallgatása után.