Rendeletek tára, 1916

Rendeletek - 413. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1916. évi 28.170. számú rendeletével kiadott szabályrendelet, a külföldön szerzett hittudományi doktori oklevelek honosításáról.

ÍS66 Ü3, 28.170/1916. V. M. Si és az egyetem hittudományi karán megkívánt érettségi bizonyítványa van. 2. §. Minthogy az avatás jogával felruházott külföldi hittudományi főiskolák tanulmányi rendje országonkint különböző, a honosítási eljárásnál figyelembe veendő a honosítandó oklevél eredete a következő elvek alapján : I. A római hittudományi főiskoláknál : a) Csak az olyan hittudományi doktori oklevél honosítható, amelyet az avatás jogával a pápától felruházott intézet állit ki, s amelynek bizonyítványait a kar szigorlatokhoz elfogadhatja. b) A honosítást kérelmezőnek ki kell mutatnia, hogy a hittudományt, illetve a budapesti kir. magyar tudományegyetem hittudományi karán előadott tárgyakat akár szorosan vett hittudományi főiskolán, akár más rokon intézetben Összesen 10 féléven át hallgatta. c) Ki kell mutatnia továbbá a hittudományi karon előadott rendes tárgyak kellő óraszámban való hallgatását is. A hallgatás mértéke a kar mérlegelése alá tartozik. Az egyes tárgyaknál észlelhető hiányok másutt mutatkozó többletek által pótoltaknak vehetők. Ha azonban a kar kellő mérlegelés után azt találná, hogy valamely rendes tárgynál észlelhető hiányra sehol pótlás nem akad, a honosítást kérelmezőt e tárgyból teendő pótszigorlatra utasíthatja. â) Az egyházjog és egyháztörténet magyar vonatkozású részeiből minden esetben egy órás pótszigorlat teendő. e) A honositásért folyamodó azonkívül köteles a nálunk szokásos teijedelemben nyomtatott értekezést benyújtani, amelynek tárgyát a dékán a szaktanárral egyetértően állapítja meg. E két utóbbi (d—e) pontban felsorolt követelményeket a kar indokolt esetekben, a honosítást kérelmezőnek tudományos és irodalmi munkálkodása alapján elengedheti. II. Az osztrák egyetemeknél ! Minden további eljárás mellőzésével honosíthatok mindazon osztrák hittudományi doktori oklevelek, amelyeknek birtokosai az osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter által Ő Felsége 1914. január 26-iki legfelsőbb elhatározása alapján 1914. február 11-én