Rendeletek tára, 1915
Rendeletek - 214. A m. kir. belügyminiszternek — a m. kir. igazságügyminiszterrel egyetértőleg kiadott — 1915. évi 10.962. B. M. eln. számú rendelete valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányához, a rendőri felügyelet alá helyezésnek és az őrizet alá vételnek szabályozásáról.
770 214. 10.962/1915. B. M. ein. sz. vántartás szempontjából figyelembe jönnek, a belügyminiszterhez haladéktalanul jelentést kell tenni. Az emiitett egyéffékről a tartózkodási hely szerint illetékes elsőfokú rendőrhatóság — kis- és nagyközségekben az elöljáróság is — pontos nyilvántartást vezet, még pedig külön a rendőri felügyelet alá helyezettekről, és külön az őrizet alá vett egyénekről. Ezt a két nyilvántartást az a hatóság, amely vezeti, a beállott változásokhoz képest azonnal kiigazítja. 12. §. Az a község, ahová a belügyminiszter ezen rendelet 4. §-a értelmében más községi illetőségüeket, vagy a 8. §. értelmében idegen állampolgárokat utal, az odautaltakat befogadnj, elhelyezésük és ellátásuk körül támogatóan közreműködni, ellenőrzésükről (nyilvántartás, jelentkezés), esetleg őrzésükről is gondoskodni köteles. Köteles továbbá őket támadások és méltatlanságok ellen megvédeni, és gondoskodni arról, hogy emberséges bánásmódban, szükség esetében megfelelő támogatásban részesüljenek. A közegészségügyi feladatok tekintetében köteles a község velük szemben ugyanúgy eljárni, mint saját lakosaival szemben. Kis- és nagyközségek elöljáróságait az ellenőrzés, esetleg az őrzés módozataira nézve az elsőfokú rendőrhatóság látja el utasítással. 13. .§. Ha az ezen rendelet 4. vagy 8. §-a értelmében rendes lakó- vagy tartózkodási helyéről eltávolított egyénnek megfelelő vagyona vagy keresete van, fenntartásáról maga gondoskodhatik. Ha azonban az ilyen egyén vagyonnal nem rendelkezik, és keresetéből sem tudja magát fenntartani, közélelmezésben kell őt részesíteni. Ennek fejében az ilyen egyént képességeinek megfelelő munkára kell kötelezni, és e végből neki kijelölt tartózkodási helyén lehetőleg olyan munkára kell alkalmat szerezni vagy nyújtani, ameh/re rendes foglalkozásánál fogva alkalmas. Az előbbi bekezdésben emiitett egyének eltartási költségeit az államkincstárral szemben a 9.389/1885. B. M. számú rendelet 1 ) értelmében kell érvényesíteni. E címen azonban a község nem tarthat igényt a katonai átvonulási illetékeknél magasabb összegű megtérítésre. *) Lásd: Magy. Rend. Tára, 1885. évf., 164. o,
