Rendeletek tára, 1914

Rendeletek - 405. A m. kir. pénzügyminiszter 1914. évi 140.800. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz és valamennyi m. kir. adóhivatalhoz, a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi LIII. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról.

3068 405. 140.800/1914. P. Ű. M. sz. vannak felsorolva ; megszünteti továbbá mindazon ítéletek illetékmentességét is, amelyek a törvény 14. vagy 15. §. rendelkezései alá vonhatók, ha ezen ítéletek illetékmentessége nincsen külön jogszabállyal biztosítva. Megszűnik az illetékmentessége a 49. tétel h)

y d) pontjai alatt jelzett határozatoknak a törvény 11. §-ának 2. pontja alatti ellentétes rendelkezés folytán. Az ill. díjj. 49. tét. többi pontjai alatt felsorolt határozatok közül illetékmentesek maradnak azok, amelyek végzés alakjában hozatnak meg, mert a törvény 11. §-ában felsorolva nincsenek, s mert a 12-18. §-ban jelzett határozatok közé nem tartoznak. Ellenben e tétel alatt felsorolt azok a határozatok, amelyek ítélet alakjában hozatnak meg, s amelyeknek mentességét külön jogszabály nem biztosítja, illetékkötelesek lesznek. Ilyen a bírák elleni kártérítési kereset felett hozott határozat. A törvény 20. §-ához. A törvénynek a bírói egyesség illetékének mérvét megállapító 20. §-a három irányban tartalmaz az eddig érvényben volt rendelkezésekkel szemben újítást. Egyik újítás, amelyre kiváló figyelmet kell fordítani, hogy jövőben az egyesség után járó illeték nem az egyesség tárgyának, hanem a per- vagy az eljárás tárgyának értéke alapján számítandó ; a másik szintén lényeges újítás, hogy az első tárgyaláson létrejött egyesség után csak a negyedrésze jár annak az illetéknek, amelyet a per vagy az eljárás tárgyának alapulvétele mellett az ítélettől leróni kellene ; a harmadik újítás, hogy abban az esetben, ha az alperes a kereseti követelést egészen vagy részben elismeri, valamint ha a felperes követeléséről egészen vagy részben lemond, s a lemondás vagy elismerés értelmében ítéletet nem kérnek, szintén az égyességi illetékét kell leróni. Hasonló rendelkezés volt ugyan az ill, díjj. 28. tét. jegyzetében, azonban ez csak arra az esetre szólott, ha alperes a követelést elismerte. A törvény 20. §-ának rendelkezése kiterjed arra az esetre is, ha felperes a keresetéről lemond, s mind a két esetre ugyanazon illetéket állapítja meg, mint a bírói egyességekre. Ha az egyesség az első tárgyaláson nem jön létre, hanem későbbi tárgyaláson kötik meg a felek, az után félét kell leróni annak az illetéknek, amely az ítélettől a per vagy az eljárás tár-