Rendeletek tára, 1911

Rendeletek - 79. A m. kir. pénzügyminiszter 1911. évi 11.366. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz (kivéve a székesfővárosit) és a székesfővárosi m. kir. adófelügyelőhez, az ügynöki jutalékok {üzletszerzési díjak) bevallása, illetőleg kimutatása és megadóztatása tárgyában.

79. 11.366/1911. P. Ű. M. sz. , 555 hanem annak csak az a része vehető adóalapul, amely tiszta kereseti nyeremény gyanánt jelentkezik, illetve az illető ügynökösködéssel járó kiadások levonása után fenmarad. Ilyen üzleti kiadásukul tekinthetők pedig az ügynöki üzlethelyiség bére, annak fűtési és világitási költségei, az esetleges alügynökök díja, illetve az ügynökségnél alkalmazott segédszemélyzet fizetése, az irodai, utazási (fuvar, vasúti, hajó), távirati, telefon- és portóköltségek s általában mindazok a beigazolt kiadások, melyek az illető ügylet (üzlet) megszerzésével tényleg fölmerültek (ide nem értve az ügynöknek és hozzátartozóinak személyes fentartási költségeit). 4. Az ügynökök csak egyszer, a vállalatok bevallásai, illetve kimutatásai és az azokban foglalt adatoknak együttes összege alapján adóztatandók meg, s így az adóalap megállapításánál, ha a vállalat az egész (brutto) jutalékot kimutatta, az 1. pontban jelzett kiadások levonandók. 5. Az egyéb foglalkozást is üző, pl. kereskedést folytató ügynökökkel az ügynöki jutalék (üzletszerzési díj) és a másnemű foglalkozás (üzlet stb.) után járó adó megállapítása ugyan külön-külön eszközlendő, de amennyiben beigazolást nyer, hogy akár a vállalati bevallás, illetve kimutatás alapján, akár a nélkül, valamely ügynöki jövedelem akár önállóan, akár más üzleti jövedelembe beállítva, már meg lett adóztatva, az után az adót újból kivetni nem szabad, s amennyiben ez mégis megtörténnék, a másodszor kivetett adó törlése hivatalból, vagy az érdekeltek határidőhöz nem kötött kérése alapján haladéktalanul foganatosítandó. 6. A nyilvános számadásra kötelezett és az ezen kötelezettség alá nem eső, valamint a külföldi vállalatok ügynökei is ugyanazon egységes elvek és mérték szerint adóztatandók meg, és különös gond fordítandó arra, hogy az utóbbiak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ügynökeivel szemben a törvény célzatával ellenkező kedvezésben ne részesüljenek. Ezzel az alkalommal figyelmeztetem a hatóságot arra is, hogy a nem kizárólagos ügynökök díjairól szóló egyénenkinti kimutatás a vállalatoktól évenkint csak egyszer kívánandó be, amennyiben valamely vállalat akár a jutalékok megadóztatása céljából (»Egyenes adótörvények és szabályok hivatalos összeállítása« 1888. évi L k. 102. 1. 74. §.), akár az üzleti kiadások igazolása végett (Ugyanazon hiv. ossz. I. K. 155. 1. 49. §.) a kimuMagy. Rend Tára, 1911. HI/1V. f. 36