Rendeletek tára, 1911

Rendeletek - 61. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. évi 15.013. I. M. számú rendelete, konzuli tisztviselőinknek a Németbirodalomban és a Németbirodalom konzuli tisztviselőinek Magyarországon tanúként kihallgatásáról.

4ft8 61. 15.01S/19Î1. I. M. sz. birodalmi kormány értesítése szerint a Németbirodalom területén az idegen, államok konzuli tisztviselőinek tanuskodási kötelezettsége tekintetében, a konzuli tisztviselőket megillető előjog legnagyobb mértékét a Németbirodalom és Szerbia között 1883. évi január hó 6-án létrejött konzuli szerződés III. cikke állapítja meg, amely a következőleg hangzik : »A konzuli tisztviselők kötelesek a bíróságok előtt tanúskodni, ha azt az ország bíróságai szükségesnek tartják. De a bíróságnak ebben az esetben hivatalos átirattal kell őket megkeresni, hogy előtte megjelenjenek. Az emiitett tisztviselők akadályoztatása esetén, ha annak az államnak polgárai, amely Őket kinevezte, a bíróságnak szóbeli t kihallgatásuk céljából lakásukra kell mennie, vagy pedig a két állam mindegyikében fennálló alakszerűségek megtartása mellett írásbeli tanuságtételt kell tőlük kérnie. Az illető tisztviselők kötelesek a részükre megállapított határidő alatt a bíróság kívánságának eleget tenni, és aláírásukkal és hivatalos pecsétjükkel ellátott vallomásukat Írásban a bírósághoz átküldeni.« Ettől eltérőleg a mi konzuli egyezményeink, jelesül az észak* amerikai Egyesült-Államokkal kötött és az 1871 : XXXVI. t.-cikkbe iktatott egyezmény III. és XV. cikke ; Portugállal kötött s az 1874. évi XXXII. t.-cikkbe iktatott egyezmény III. és XX. cikke; Olaszországgal kötött és az 1875 : XIII. t.-cikkbe iktatott egyezmény IV. és XXII. cikke ; Franciaországgal kötött s az 1884 : VI. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény pótcikkével érvényben tartott konzuli egyezmény III. és XV. cikke és Szerbiával kötött s az 1882 : XXXV. t.-cikkbe iktatott egyezmény IV. és XII cikke alapján azok a többi államok, amelyek a konzuli tisztviselők jogviszonyai tekintetében az úgynevezett legnagyobb kedvezményre tarthatnak igényt, a tanúskodás tekintetében azt az előjogot élvezik, hogy konzuli tisztviselőik, ha azon állam alattvalói, melytől megbízatásukat nyerték, tanuként való megjelenésre nem idézhetok, hanem a bíróság, ha tanúskodásukat szükségesnek tartja, lakásukon jelenik meg, hogy szóbeli utón hallgassa ki, vagy e célból illetékes tisztviselőt küld ki, vagy végre írásbeli nyilatkozatot kivan tőlük. Ezekhez az itteni előjogokhoz képest azok a fentebb részletezett előjogok, amelyek a Németbirodalomban az idegen államok konzuli tisztviselőit és ezek közt a mi konzuli tisztviselőinket is a