Rendeletek tára, 1903

Rendeletek - 37. A m. kir. földmívelésügyi minister 1903. évi 30.200. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a baromfikolera ellen való védekezésről.

178 37.30.200/1903. F. M. sz. edényeket kell használatra adni, a melyeket a beteg állatok nem használtak. Az elhullott és a leölt beteg baromfit minden részével (a tollakkal is) együtt — a mennyiben az a fertőzést biztosan kizáró módon technikai (Kafildesinfektorban) feldolgozás utján nem értékesíthető — el kell égetni, vagy pedig a dögtéren oly mélyen elásni, hogy a sűrű oltott mészszel leöntendő baromfihullákat legalább egy méter magas földréteg takarja. Nagyon veszélyes a baromfihullák eltakarítására a trágya gödröket vagy trágyadombokat használni, mert a baromfivész fertőző anyaga a trágyában holszabb ideig megtartja a fertőzőképességét, minek folytán a betegség kitörésére nyújthat alkalmat. Ha fertőzött udvarban az összes baromfi elhullott vagy leöletett (s ez a legajánlatosabb eljárás), avagy ha az utolsó elhullási, leölési vagy gyógyulási eset óta nyolcz nap letelt, mindazon helyiségeket, a melyekben a beteg baromfi elhelyezve volt, továbbá —- amennyire csak lehetséges — mindazokat a tárgyakat is, a melyekkel a beteg baromfi érintkezésben volt, a fertőző anyagtól alaposan meg kell tisztítani. Erre a czélra legalkalmasabb a következő eljárás: a)-az ürülék, az eleségmáradványok és az összesöpört szemét elégetendő, vagy pedig oly módon, mint a vészben elhullott baromfi, elásandó (lásd a ÍV. pont harmadik bekezdését) ; b) a padló, az ajtók, a falak, az ülőrudak, az etető és itatóedények forró szódaluggal (3 kilogramm mosószóda 100 liter vizre) alaposan megtisztitandók ; rossz állapotban levő és csekély értékű fatárgyakat legczélszerübb elégetni.