Rendeletek tára, 1903

Rendeletek - 37. A m. kir. földmívelésügyi minister 1903. évi 30.200. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a baromfikolera ellen való védekezésről.

176 37. 80.200/1903. F. M.-SÏ. Melléklet a m. kir. földimyelésiigyi minister 80,200/1903. számú rendeletéhez. Útmutatás a baromfikoleráról (baromfityphoid) és az ellene való védekezés szabályairól. I. A betegség jellege és elterjedése. A baromfikolera igen könnyen átterjedő ragadós betegség, a mely a házi szárnyasokra, nevezetesen tyúkokra, gyöngytyúkokra, libákra és kacsákra veszélyes és csaknem kivétel nélkül elhullással végződik. Az egészséges baromfiállományok befertözése leggyakrabban az újonnan beállitott beteg baromfival történik. Ezenkivül terjedhet ez a betegség az ugyanezen betegségben elhullott baromfi, valamint az élő vagy leölt beteg tyúkok, libák, kacsák stb. ürülékei, továbbá zsigerei, vére, tollai, nemkülönben tojásai és egyéb hulladékai által. Egészséges baromfi befertözése bekövetkezhetik akkor is, ha az olyan utakon, legelőkön, patakokban vagy pocsolyában megfordul, a melyeket beteg szárnyasok előzőleg használtak. II. A baromfikolera ismertető jelei. A baromfiállomány befertőzését mindenek előtt a hirtelen bekövetkező elhullások mutatják. Libák, tyúkok és kacsák stb. nem ritkán a nélkül is elhullanak, hogy rajtuk feltűnőbb betegedési tüneteket lehetett volna észlelni. Alapos vizsgálat során azonban az első elhullási esetek bekövetkezésekor észrevehető, hogy néhány állat bágyadt és szomorú, tollazatúkat felborzolva és szárnyaikat lelógatva tartják, nagy szomjúságot mutatnak, nem ritkán hánynak és bűzös hasmenésben szenvednek. Ürülékük eleinte pépes és fehéressárga, később nyálkás, vizenyős és zöld.