Rendeletektára, 1896

Rendeletek - 275. A m. kir. ministeriumnak 1896. évi 21.973. M. E. számú rendelete a m. kir. közigazgatási biróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában. (A vármegyei és városi törvényhatóságoknak, a közigazgatási bizottságoknak, a főispánoknak [Budapest székes főváros főpolgármesterének], a törvényhatóságok - #első tisztviselőinek, a törvényhatósági városok tanácsainak, a székesfővárosi államrendőrség főkapitányának, a pénziigyigazgatóságoknak [a székesfővárosi kir. adófelügyelőnek, a m. kir. központi díj- és illeték-kiszabási hivatalnak], a tanfelügyelőknek, az államépitészeti [folyammérnöki] hivatalok főnökeinek, az erdőfelügyelőknek.)

MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1896. 525 Az általános szabály alól két kivételt tesz a törvény. Egyik az, hogy oly ügyekben, melyekben jelenleg törvény, rendelet vagy szabályrendelet értelmében köz-. igazgatási vagy pénzügyi birósági felebbvitelnek csakis birtokon kivül van helye, azaz a hol a felebbvitel a végrehajtást eddig sem függesztette fel: a közigazgatási vagy pénzügyi birósági felebbvitel helyébe lépő birósági panasz szintén nem akadályozza meg a megtámadott közigazgatási intézkedés vagy határozat végrehajtását. Tehát e tekintetben a közigazgatási biráskodás életbeléptetése nem változtat a jelenlegi állapoton. Másik kivétel az, hogy a bepanaszolt közigazgatási intézkedés vagy határozat a birósági eljárásra való tekintet néikül végrehajtható akkor is, ha ezt az nllami közérdek szempontja követeli, vagy ha a végrehajtás elhalasztásából helyrehozhatlan kár következnék be. Ily esetekben a végrehajthatóság kérdésében való döntés joga a közigazgatási hatóságra van bizva, melynek gondosan mérlegelnie kell a két eshetőséget, hogy t. i. a fenforgó körülmények között a végrehajtást az állami közérdek szempontja megköveteli-e, vagy hogy a végrehajtás foganatositásából vagy elhalasztásából támadhat-e helyrehozhatatlan kár? Közelebbi útmutatásul megjegyeztetik: hogy a közigazgatási pörben szereplő bármely felet, tehát úgy magánfelet, mint hatóságot, úgy a panaszlót, mint a panaszlottat fenyegető és helyrehozhatlannak mutatkozó kár esetén a végrehajtás elrendelendő ; hogy továbbá — a mint ezt a törvény is kifejezetten hangsúlyozza — a végrehajtást elrendelő határozatot körülményesen indokolni kell, tehát csupán a közérdekre vagy a támadható helyrehozhatlan kárra való általános hivatkozás nem elég, hanem annak mibenlétét konkrét adatokkal és ténykörülményekkel részletezni kell.