Rendeletektára, 1895

Rendeletek - 71. A m. kir. belügyministernek 60.000 szám alatt kelt utasitása, az állami anyakönyvek vezetése tárgyában.

468 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1895. 28. §. Meggyőződés a megjelenték személyazonosságáról. Az A. T. 22. §-ának 3. pontja kötelezi az anya­könyvvezetőt, hogy valamely bejegyzés teljesittetése végett előtte megjelentek személyazonosságáról magának meggyő­ződést szerezzen. Lényeges alapja és biztositéka ez annak a közhitelességnek, melylyel az anyakönyveknek birniok kell. A mennyiben az anyakönyvvezető személyesen is­meri a megjelent egyént (bejelentőt), annyiban semmi további kutatást tennie nem szükséges. (Lásd az 1., 2., 3., 8., 9. és 11. számú példákat.) Ellenkező esetben a személyazonosság bizonyítására elégséges, ha a bejelentőt (megjelentet) oly harmadik egyén ismeri, a kit az anya­könyvvezető személyesen ismer. (Lásd a 12. példát.) Ha ez az eset sem forog fenn, vagy a mennyiben a concret körülményeknél fogva az anyakönyvvezető ezt elegendő bizonyítéknak nem veszi, akkor az anyakönyvvezető egyéb bizonyítéknak előterjesztését, jelesül olyan ok­mánynak felmutatását van jogosítva kívánni, melynek tartalma a személyazonosság igazolására alkalmas. Ilyen okmányok lehetnek: munkakönyv, cselédkönyv, ipar­igazolvány, adókönyv, kinevezési okmány, katonai (honvéd) igazolási okmány, népfelkelési igazolvány, katonai elbo­csátólevél, kórházi elbocsátás, egyetemi leczkekönyv, iskolai bizonyitvány, állami vagy felekezeti anyakönyvi kivonat stb. (Lásd a 4., 5., 6. és 10. számú példákat.) A bejegyzésben meg kell említeni a személyazonos­ságról való meggyőződés módját. A személyazonosság igazolására felmutatott okmányt a bejegyzés megtétele után vissza kell adni. A fentiek szerint egyáltalában nincs helye annak, hogy az jegyeztessék be, miszerint a megjelent az anya­könyvvezető előtt ismeretlen.

Next

/
Thumbnails
Contents