Rendeletektára, 1894

Olalszámok - 1894-I-36

36 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1894. Ha sem a fél becslője, sem a hatósági becslő nem mond be oly összeget, mely az állat közönséges értékének tényleg megfelel, az állami állatorvos legjobb lelkiismerete szerint az állatnak közönséges értékét teljesen, képviselő összeget mondja be saját részéről becsértéknek, s egyúttal a túlbecslés ellen felebbez és felebbezését indokolja. Ugyanily módon állapítandó meg a hatósági rendeletre leölt marhából az állatbirtokos rendelkezésére bocsátandó illető testrészeknek a kártalanitási összegbe betudandó becsértéke. A helyszinén leölendő beteg és beteggyanus marhák tekintetében a szabályszerű becslési eljárás meginditása előtt az állami állatorvos a hatósági közeggel egyetértőleg megkísérteni köteles azt, hogy a féllel a neki adandó kártalanítás Összegére nézve egyezséget kössön. Az egyezség mindig oly értelemben kötendő, hogy a leölt állat használható testrészei az állatbirtokos rendelkezésére bocsáttatnak, s ezenfelül neki az egyezségileg megállapítandó kártalanitási összeg kifizettetik. Az eljárási jegyzőkönyvbe az ilyen egyezség is mindig felveendő, s abban egyszersmind az egyezség tárgyát képezett állatnak az állami állatorvos által megállapítandó közönséges értéke is feljegyzendő. 5. A kisajátítást kimondó elsőfokú határozat ellen felebbezésnek helye nincs. A kisajátítás alá kerülő állatokat az eljáró állami állatorvos javaslatához mérten az elsőfokú hatóság kijelöli. A kisajátítási eljárás során az elsőfokú hatóság a kártalanitási igénynek s a kártalanitási összeg nagyságának megállapítása tekintetében szorosan az 1888. évi VII. t.-cz. végrehajtására kiadott 1888. évi 40.000. sz. itteni rendelet 292. §-a értelmében jár el. Mindkét irányú határozatra