Rendeletek tára, 1889

Rendeletek - 21. A m. kir. pénzügyminister által 8368. szám alatt kiadott utasitás az állami italmérési jövedék behozatala folytán adandó kártalanitásról szóló 1888. évi XXXVI. törv.-czikk végrehajtása iránt.

MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1389. 137 A kártalanítás alapjának megállapítása akkor, ha az italmérési jog után nem jövedelmi, illetve tökekamat- és járadékadó, hanem más adó fizettetett. Ha az italmérési jog után az 1882. évi január 1-től az 1886. évi deczember 31-ig terjedő időben jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyítja, hogy az általa, vagy az italmérési jog gyakorlója által a fentirt idő alatt fizetett kereseti, házbér-, vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegbe az italmérési jog jövedelme is fölvétetett, s igy e jövedelem is meg volt adóztatva, és ennek folytán a kái> talanitás alapját a kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául fölvett összegnek az italmérési jogra eső része képezi (a törvény 8., az utasitás 19. §-a), akkor különbözően történik a kártalanítási alap kiszámítása a szerint, a mint a jogosult a megengedett különböző bizonyítékokat használja. És pedig: 1. Az esetben, mikor a jogosult bér-, haszonbér-szerződéssel, vagy mas okirattal igazolja, hogy az italmérési jogból az 1882—1886. évekbenAaszna volt, azt pedig, hogy ez után a haszon után ugyanazon időben adót is fizetett, adókönyvek, adólajstromok vagy adókiszabási iratokkal bizonyítja (19. §. 1. pont), akkor a kártalanítási alap megállapítása ugy történik, hogy — ha magából a szerződésből, vagy a bizonyítékul használt más okiratból kitűnik, hogy az ezekben kikötött évi bérből, haszonbérből vagy más haszonból, jövedelemből mi esik az italmérési jogra, s mi a tárgy, dolog vagy jogra, melynek hasznában az italmérési jog haszna is foglaltatik : egyszerűen a haszonnak az italmérési jogra eső része vétetik számításba;