Rendeletek tára, 1888

Rendeletek - 150. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministernek 40,000. számú rendelete, az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törv.-czikk végrehajtása tárgyában.

1956 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 18S8. 212. §. Mihelyt az I. fokú hatóság a száj- és körömfájás, vagy gyanújának esetéről értesül, köteles a hatósági állat-orvost azonnal a helyszínére kiküldeni s lehetőleg vele ugyanoda kimenni. A hatósági állatorvos a beteg vagy gyanús állatot alaposan megvizsgálja. 213. §. Ha a kórlelet szerint, vagy különben is, a száj- és körömfájás esete forog fönn, az I. fokú hatóság erről jelentést tesz a II. fokú hatóságnak. Ezután megvizsgálja, megfelelt-e a község elöljárósága a 211. §. utasításainak s intézkedéseit helybenhagyja, esetleg pótolja. 214. §. Az I. fokú hatóság ezután a 124. §. értelmében kívánt eljárást és jegyzőkönyvet készíti el. 215. §. Elzárt istállókból vagy helyekről állatok csak az J, fokú hatóság engedélye mellett s csak közvetlenül levágás czél,ából vihetők ki akkor, ha az állatoknak a levágás helyére való szállításánál a ragályanyag elhu'rczolásának veszélye ki van zárva. Legelőre ily állatok csak ugyanazon föltételek alatt bocsáthatók. 216. §. Elzárt udvarokból, tanyákról, majorokból szálas takarmányféle, alomszalma és trágya a betegség tartama alatt ki nem szállítható. Az eljárás kiterjed ugyanazon helyiségben levő szarvasmarhára, juhokra, kecskékre és sertésekre. 217. §. Beteg állatok felügyeletével, gondozásával megbízott emberek az elzárt helyiséget kezeik és lábaik, valamint ruházatuk és lábbelieik fertőtlenítő szerrel való megtisztogatása után* hagyhatják el ; nagyobb telepekről a trágya, hol hamar halmozódik össze, kellő fertőtlenítés után lófogatokon a szántóföldekre kihordható s ott lófogatú ekével azonnal alászántandó, vagy a mig az lehetséges lesz, rakásban hagyandó. 218. §. Ha állandóan legelőn levő állatok között lép fel a száj- és körömfájás, a legelő elzárandó s az ott levő állatok a legelőt el nem hagyhatják, sem más állatok és idegen személyek — kivéve az ott hivatalosan eljárókat — a legelőre nem bocsáthatók. Az ilyen legelők figyelmeztető táblákkal látandók el.