Rendeletek tára, 1871

Rendeletek - 2. A m. kir. igazságügyministernek 1871. jan. 10-én 17814 sz. a. kelt s valamennyi törvényhatósághoz intézett körlevele az anyakönyvek vagy kivonataik körüli visszaélésekre hozott ítéletek fellebbezésetárgyában.

- 6 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1871. szándékos hamisítás, vagy vétkes mulasztás megbüntetésénél, illetőleg az ily büntetendő cselekmények tetteseire mérendő büntetésnél, a cselekmény vagy mulasztás természetét, minőségét és veszélyességét, valamint a tettesnek közhivatási állásával egybekapcsolt különös kötelessége megsértését is számba vévén, ezen körülményeket, a büntetés mértékének elhatározó elemei gyanánt tekintik, és a bűnösség fokát, de ezzel együtt egyszersmind a büntetés súlyát is, a fennálló törvények, v&gy törvénykezési gyakorlat korlátai között, ezen szempontok figyelembe vételével, állapitják meg. Ámbár ezen mozzanatok, a helyes büntető gyakorlatnak változhatlan alapelveit képezik, melyeket a birónak soha sem lehetne szem elől tévesztenie : mindazonáltal többször tapasztaltatott, hogy az anyakönyvek körül elkövetett visszaélések fölötti bíráskodásban, az alsóbb fokú bíróságok, a tárgyi és alanyi szempontokat nem kellőleg mérlegelvén, ez által oly gyakorlat jelenségei mutatkoznak, melynek túlysulyra jutása — a cselekmény és annak büntetése közötti igazságos arányt megsemmisíti, és ennek következményében, az anyaköny, vek hitelén épülő viszonyok biztonságát, nagy mérvben * veszélyezteti. Ehhez járul, hogy a tiszti ügyészek, nem felebbezvén az első bíróságok ítéleteit, aziránt sem szerezhető biztos meggyőződés : vájjon az egyes esetekben mutatkozó aránytalanság, törvényeink és megállapított törvényes gyakorlatunk hiányaiban, vagy pedig netalán csak az első bíróság hibás felfogásában találja indokát? Távolról sincs szándékomban a törvénykezés függetlenségét s a birói meggyőződésnek, csupán a törvény által korlátolható, szabadságát érinteni. E függetlenség és szabadság az államnak és polgárainak legértékesebb