Rendeletek tára, 1871

Rendeletek - 50. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministernek 1871-dik éri julius hó 9-én 7315. szám alatt a m. kir. vesztegintézet igazgatóságához intézett rendelete a vesztegintézetek hivatalos müködésének szabályozása tárgyában. (Ehez egy utasítás •/. alatt.)

268 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1871. hatóságok által megtagadtatik — ez esetben az egész szállitmány egy a vesztegintézettől és minden egyéb közlekedéstől távol eső helyen őrök által körülkerítve, utolsó darabig kiirtandó. A 48 órán keresztül mész-lúgban áztatott bőrök, szarvak, valamint a helyszínén felolvasztott faggyú a a levágáskor tökéletesen egészségeseknek talált állatokból, — a bunkózás által netán felmerülendő költségek fedezése után — a tulajdonosnak átadatnak ; a hús azonban szabályszerű (6 láb mélységű) gödörbe dobatván, mészoldattal leöntendó', szorgosan földdel behányandó, és ezen felül a gödrökre nehezékül nagy kövek rakandók. Hogy ily előfordult eset után, ugy az egész marhafalka elhelyezési helye, mint a beteg állatoké, gondosan tisztitandó, nem különben, hogy azokba uj marhát, egész két hét alatt elhelyezni nem szabad — magától értetik. Esetekben, midőn daczára minden elővigyázat és teljesített bonczolásnak, a betegség biztosan meg nem határozható, vagy midőn a marhavész létének gyanúja — többé-kevésbbó — felmerül ; akkor kettőztetett elővigyázat mellett a legközelebbi betegségi eset megváratván, a betegség folyama pontosan megfigyeltetik, és annak kifejlődése után, az állat bonczolás végett levágatik s igy a betegség megállapíttatik. A veszteglés tartama alatt — a marhavész gyanúja alá semmi szin alatt nem jutó kórban megbetegedett darabok, az e czélból külön kijelelt istállóban, a tulajdonos költségére gyógyíthatók.