Rendeletek tára, 1869
Rendeletek - 1. A honvédelmi m. kir. ministernek 1869. évi január hó 8-án 155. sz. alatt kelt körrendelete, valamennyi törvényhatósághoz, a véderőről szóló 1868-ik évi XL. törvényczikk végrehajtása és foganatosítása iránt.
MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1869. I. * Azon katonák tehát, kik örökség utján földbirtokosok lettek vagy lesznek, az e részbeni törvényes feltételeknek teljesítése után a kijelölt időponttól kezdve a 8 heti katonai kiképeztetésre és időszaki fegyvergyakorlatra való kötelezettség fentartása mellett csak a tényleges fegyverszolgálat alól, ha annak még alávetvék, a béke idejére felmenthetők. 16. A magyar korona országaiban honos katonáknak az 1858-ik évben kiadott hadkiegészítési szabály 21. §-a 19. pontjában kijelölt viszonyokra alapított elbocsátási igénye ez idő szerint csakis a véderőt szabályzó törvény 17. és 40. §§-aiban foglalt határozniányok szerint jöhet birálat alá ; e mellett azonban tekintetbe veendő, hogy a gyámolitásra szorult családtagok fentartása csakugyan a szolgálatban lévő katonától függ-e és ehhez képest, ha a földbirtok az illető katonakötelezett nélkül, felfogadott segédmunkások vagy pedig bérbeadás által művelhető és ez által a gyámolitásra szorult családtagok ily eszközök mellett eltarthatok, a katonaságtóli elbocsátás megtagadandó lészen. 17. Az eddig részben érvényes hadkiegészítési szabály 13. és 42. §§-aiban foglalt elbocsátási czimnek a törvénytelen fiukra (védtörvény 17. és 40. §§.), valamint az egyetlen vökre való kiterjesztése, a hadseregben és hadi tengerészetben jelenleg szolgáló katonákra is alkalmazandó. Az első esetben az elbocsátásra való igény azonban egyedül csak munkaképtelen és gyámolitásra szorult anya, nem pedig a többi, habár munkaképtelen vagy gyámolitásra szorult családtag irányában jogosult és az özvegy anya eltartása czimén egyébként engedélyezett elbocsátásra nézve fenálló szabályok szerint bírálandó meg. Az utóbbi esetben az elbocsátásra való igénynek az egyetlen vőre nézve akkor van helye, ha neje vagy törvényes gyermeke életben van, sőt akkor is, ha neje és gyermeke elhaltak ; mindkét esetben azonban csak akkor, ha a