Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5545 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5546 bői megtanultuk: siker csak egy plurális társadalmi be­rendezkedésben kibontakozó versenyből eredhet. Az emberi méltóság, szabadság és az egyén érdekeltsége a fejlődésben nem csupán az individuális alkotókészség és boldogság garanciáit teremti meg, de a nemzeti fej­lődés energiáit is ez biztosítja. Országunkban a virágzást — azáltal, hogy megtaní­tott minket hatékonyan versenyezni a világban — egy olyan nyílt társadalom és piacgazdaság teremtette meg, mely egyenlő esélyeket biztosít mindenkinek. Ez a Korea által követett út, és ennek sikere teremtet­te meg a mai Koreát. A módszerek eltérhetnek, de míg közös eszményké­pek elérésére törekszünk, bízom benne, hogy a magyar nép hősies elhatározását is igazolni fogja az idő. Hiszem, hogy a Magyar Köztársaságban végbemenő változások nemcsak Magyarország fejlődéséhez fog­nak hatalmas mértékben hozzájárulni, de egy jobb vi­lág megvalósításához úgyszintén. Tisztelt Képviselők! Minden nemzet és ország számára eljött az idő, hogy a megnövekedett kölcsönös bizalmon és megbecsülé­sen keresztül együttes erővel munkálkodjanak mind­nyájuk fejlődésén, boldogságán és jólétén. Olyan világban élünk, ahol a kölcsönös egymásra­utaltság, az együttműködés, valamint a tudományos és technikai fejlődés egyetlen globális közösséggé ková­csol bennünket. A haszontalan versengés és destruktív szembenállás időszakából egy új korba kell átlépnünk, melyben a né­pek az együttműködésen és egymás iránti jóakaraton keresztül együttesen munkálkodnak a béke és harmó­nia megteremtésén. E meggyőződésre alapozva törekszik a Koreai Köz­társaság kormánya a szocialista országokkal való kap­csolatok kiépítésére. A Korea és Magyarország közötti hivatalos kapcso­latok felvétele megerősítette hitünket e politikában, és csupán néhány hete történt, hogy diplomáciai kötelé­ket teremtettünk Lengyelországgal is. A jövőben is aktívan törekedni fogunk arra, hogy tár­gyalásokat folytassunk, fejlesszük kapcsolatainkat és együttműködjünk Kínával, a Szovjetunióval és a közép- és kelet-európai országokkal. Tisztelt Képviselők! Amiként Magyarország ledöntötte a Keletet Nyugat­tól elválasztó gátakat, mi is megkísérlünk minden tő­lünk telhetőt azért, hogy megszüntessük az akadályo­kat, melyek félszigetünket Északra és Délre osztják. A hatvanöt milliós koreai nép még ma is a nemzeti megosztottság fájdalmait szenvedi. Milliószám vannak testvérek, szülők és rokonok, akiket elválasztott egy­mástól a demilitarizált övezet. Majd fél évszázadig azt sem tudták, hol vannak sze­retett családtagjaik, képeslapokat sem küldhettek, tele­fonon sem beszélhettek, s egymás szabad meglátogatá­sa szóba sem jöhetett. Múlt év július hetedikén fontos politikai döntést je­lentettembe, melynek segítségével megszüntethetjük a merev szembenállást Dél- és Észak-Korea között, és új kapcsolatokat építhetünk ki, mint társak. Mivel orszá­gaink nem egyesülhetnek a belátható jövőben, először is el kell ismernünk egymást, majd a párbeszéd és a cserekapcsolatok segítségével meg kell teremtenünk a kölcsönös bizalom szilárd alapjait. E célból jelentet­tem be a, ,Koreai Nemzeti Közösség egyesülési formu­láját". A javaslat szerint Dél és Észak közbenső lépcső­fokként először nemzetközösséget alkotna, s az élet minden területén újjáélesztené a közösségi kapcsolato­kat . Ez idővel kedvező feltételeket teremtene a politikai integráció számára, s a függetlenség, béke és demokrá­cia elvei alapján egy országgá válhatnánk. Észak-Korea vezetőjét már jó ideje Dél—Észak csúcstalálkozó megtartására ösztönzöm, amelyen elő­feltételek nélkül, szabadon vitathatnánk meg és dönt­hetnénk el minden kérdést, a fegyverzetellenőrzés és a kölcsönös meg nem támadás kérdését is beleértve. Kérem a Magyar Köztársaságot, támogassa a feszült­ség csökkentésére tett erőfeszítéseinket, és azt, hogy rátalálhassunk a megbékélés ösvényére. Reméljük, azok a nemzetek, melyekkel mostanság rendezzük diplomáciai viszonyunkat, meg fogják őriz­ni jó kapcsolataikat Észak-Koreával is. Nem akarom, hogy új barátságunk Magyarország és Észak-Korea kapcsolatainak elhidegülését okozza. Nem kívánjuk elszigetelni Észak-Koreát. Azt szeretnénk látni, hogy ajtót nyit a világra, együttműködésre lép minden nemzettel és csatlakozik hozzánk a megbékélés és a koreai nép egyesítése felé vezető úton. Tisztelt Képviselők! Magyarországhoz hasonlóan hazánkban is egy de­mokratikus átmenet közepén vagyunk, melyet nevez­hetnénk akár csendes forradalomnak is. A Koreai Köztársaság, 1948-as megalapítása óta, a pluralizmus és többpártrendszer elvére épülő parla­menti demokrácia, de az alkotmányosság negyven éve nem volt elegendő a korszakokra visszanyúló parancs­uralmi hagyományok legyűrésére. A nemzetépítés kö­vetelményei rákényszerítették a Kormányt, hogy néha erősnek mutassa magát, és háttérbe szorítsa az embe­rekjogos igényeit. Két évvel ezelőtt demokráciát és demokratizálódást követelő koreaiak tízezrei árasztották el az utcákat és a helyzet válságos méreteket öltött. Mint a kormánypárt vezetője, úgy határoztam, hogy teljesítem a nemzet hő vágyát, és közzétettem azt a do­kumentumot, amit azóta a Június 29-i Demokratikus Reformnyilatkozatként ismernek. Ezt azon meggyőző­désből cselekedtem, hogy a demokráciában a hatalom a néptől származik. Koreában egy szabad, nyílt és önszabályozó folya­matokra épülő demokratikus átmenet vette kezdetét. A Kormány és az ellenzéki pártok által együttesen kidolgozott alkotmányt népszavazás erősítette meg. Nem sokkal ezután igen szoros versenyt hozó elnökvá­lasztás zajlott le. Néhány hónappal később az ország­gyűlési választásokon történelmünkben először szerez­tek többséget az ellenzéki pártok, s ennek eredmé­nyeként ma a koreai parlamenti demokrácia új idősza­kát éljük. A hírközlés — a demokráciában természetes módon — szabadon kritizálja a Kormány politikáját és az elnö­köt, s a nép elé tár minden olyan társadalmi igazságta-

Next

/
Thumbnails
Contents