Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6845 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6846 (Szünet: 11.36-12.02.) ELNÖK: Kérem kévpiselőtársamat, hogy szíves­kedjenek helyüket elfoglalni. (Megtörténik) Hölgyeim és Uraim! Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségünkön köszöntöm képviselőtársaimat, köszöntöm kedves ven­dégeinket. Ünnepi megemlékezésünket megnyitom. Kérem, hallgassuk mega Himnuszt. (Az Országgyűlés tagjai felállva eléneklika Himnuszt.) Kérem Szűrös Mátyás urat, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét, fáradjon a szónoki emelvényre és tartsa meg ünnepi megemlékezését. DR. SZŰRÖS MÁTYÁS, a Magyar Köztársaság ide­iglenes elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a progresszió élvonalába lendülve, megújulóban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Európa politikai arculatának megváltoztatásá­ban, a demokratizálódás jegyében. Most megadhatjuk és megadjuk március idusának a tiszteletnek és az elismerésnek azt a rangját, amely megilleti s amely csupán önmagával mérhető. 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog és híveket toboroz Magyarorszá­gon. Csak a valóban nagy és történelrni eseményeknek lehet és van ilyen hatalmas kisugárzása. Eszméi az idő­től nem fakultak, s az akkori ifjak lendülete akár a mi­énk is lehetne — bár a miénk lenne! Ez az ünnep mindenkor a nemzeti összefogás példá­jára, a hősi erőfeszítés élményére, a haladás élvonalába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett. Ezért volt, hogy március 15-én szívében őrizte a nép s próbálta kisajátí­tani a mindenkori hatalom. Ezért is volt, hogy a külön­böző korok és rendszerek elfogultan és önkényesen bántak 1848 márciusának nagyjaival. Egyszer Petőfi, máskor Deák vált példává Kossuth és Széchenyi neve mellett. Márpedig ők bármennyire másként akartak, együtt váltak egésszé. A múlt századi történelmünknek éppúgy nagyszerű értéke Eötvös liberális alkotmányos­sága, nemzetiségi progressziója, mint Deák politikai kultúrája, nagyfokú rugalmassága és pontos helyzetfe­lismerése, vagy Petőfi forradalmisága, Kossuth polgári radikalizmusa, Széchenyi gazdasági éleslátása és az emlékezet által oly mostohán kezelt Batthyány Lajos törvénytisztelete és szervezőképessége. Ma sincs ez másként. Nincs egy és kizárólagos igaz­ság. Éppúgy szükség van a forradalmi lendület és a fontolva haladás híveire, a nagyívű látomásokra és a józan, szakszerű tárgyilagosságra. Ez így alkot egysé­ges egészet. 1848-ban a forrongó Európa eszméje történelmet csi­nált Pesten és Magyarországon. Az uralkodói riadalom és bénultság a realitások változatosságán jóval túl bil­lentette ki a cselekvés mérlegnyelvét. A levegőben a hamu alatt már ott izzott a változások sürgetése, igenlé­se. Ami azonban az események előtti napokban merész fantáziának számíthatott csak, egyszeriben realitássá lett a francia, majd a bécsi forradalom hírének vétele után. Napokkal előtte még csak húzódozva látszott rá­állni a pozsonyi országgyűlés a már halaszthatatlan re­formok támogatására, messze kerülve a radikalizmus­nak még a látszatát is. A forradalom hírének vétele után viszont egyszeriben elfogadta Kossuth javaslatait. A rendi Országgyűlés ellenzékének vezére és a pesti forradalom híre ugyanazon a napon érkezett Bécsbe. A monarchia fővárosa, Bécs forrongó népe ujjongva fo­gadta a magyar Országgyűlés küldöttségét. Az udvar azonban még taktikázott, időhúzással manőverezett, megpróbálta elodázni a forradalmi jelentőségű tör­vényjavaslatok szentesítését. A bécsi reakció azonban, nem utolsósorban a mind hevesebben aktivizálódó márciusi ifjak és a mozgoló­dó pesti nép fellépésétől fenyegettetve engedményekre kényszerült, meghátrált, helyt adva a Mit kíván a ma­gyar nemzet, a híres 12 pontbeli követeléseknek. V. Ferdinánd végülis kénytelen volt kinevezni a Batthyány-kormányt, és szentesíteni az úgynevezett áp­rilisi törvényeket, ráütötte a pecsétet az utolsó rendi Országgyűlés feloszlatására. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudvalevő, hogy március 15-ének megvan a maga története, s a maga — úgyszól­ván — sokarcú legendája. Nem tagadom, ezen a pon­ton magam is próbáltam kutatni, s gondolkodni azon, mit mondhatna a Magyar Köztársaság ideiglenes elnö­ke a mai különleges körülmények közepette a politikai sínek váltójánál állva olyat, ami egyszerre időszerű és maradandó is. Ami elfogulatlan, ami nem irányul sen­ki ellen, és nem kötelez el senki mellett a nemzet nap­jainkban kivirult politikai sokszínűségében. Nemzetünk sokszázados kitörési kísérleteinek ta­pasztalatai arra intenek, minden téglára és tartóoszlop­ra szüksége van az olyan nemzeti hajléknak, amely ott­hona lehet e száz viszály tépte országnak és à benne élőknek. Nem mehetünk el szó nélkül ama fenyegetettség mellett, amely mára az országban kétségtelenül tapasz­talható széthúzás nyomán kialakult. Mintha a magyar átok megint csak mérgezné az életünket, halványítaná reményeinket. Csendes forradalmunk mintha nem ta­nulna 1848 negatív felhangjából, üzenetéből. Ha sokan felnek is kimondani, akkor is az összefogás lehet az egyetlen olyan nagy társadalmi erő, amely végigviheti a megkezdett folyamatokat; amely segíthet befejezni a művet. A békés átmenet, a rendszerváltozás sikere —, netán kudarca — múlhat azon, hogy felülkerekedik-e a társadalmon az összefogás szelleme és ereje vagy sem. Meggyőződésem, hogy a békés átmenet garantált feltételei csak a nemzeti bázison épülhetnek ki. 1848 márciusának tágabb értelemben felfogott, az egész fo­lyamatra kiterjedő „márciusának" legfőbb üzenete és tanulsága ez számunkra. És itt van a legnagyobb gon­dunk! Világosan látnunk kell, hogy felemelkedésünk, előrehaladásunk legfőbb bázisa a gazdaság, amely nemhogy elfoglalta volna azt a helyet cselekvéseink láncolatában, amely megilleti, hanem méginkább visz­szavonuit onnan. Bízom benne, hogy a társadalom, amely korszakos politikai tettekre volt képes, mihamarabb felismeri a mulasztását, és elszánt erővel, fegyelemmel, szenvedé­lyességgel keresi, kutatja, és ki is munkálja azokat a

Next

/
Thumbnails
Contents