Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6827 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6828 Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, az elmúlt ülésszakon nyugdíjba vonulása miatt felmentettük a Legfelső Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt. Utódaik megválasztása az új Országgyűlés feladata lesz majd, az átmeneti időre azonban rendezni kell a jogkörök gyakorlását. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság erre vonatkozóan országgyűlési határozattervezetet készített, amelyet az ülésszak előtt 684. számon kiosztattam képviselőtársaim között. A bizottság nem kíván előadót állítani. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki ehhez a témához hozzászólni. (Nem.) A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a Legfelső Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jogkörének átmeneti ellátásáról szóló országgyűlési határozattervezetet. Kérem, szavazzunk erről. (Szavazás: 339 igen, 1 nem, 7tartózkodás.) Határozatot hirdetek: Az Országgyűlés a határozattervezetet 339 egyetértő, 1 ellenző és 7 tartózkodó szavazattal elfogadta. Rátérünk a következő napirendi pontunk megtárgyalására. Indítványozom, hogy a két törvényjavaslatot, valamint a képviselői indítványhoz kapcsolódó határozati javaslatokat együttes vitában tárgyaljuk meg. Természetesen külön-külön hozunk határozatot. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e ezzel a javaslattal. Kérem, szavazzunk erről. (Szavazás: 221 igen, Onem, 3 tartózkodás.) Az Országgyűlés a határozatot elfogadta. A beterjesztett törvényjavaslatokat képviselő társaimnak korábban megküldtem. A dr. Debreczeni József képviselőtársunk indítványa alapján készített országgyűlési határozattervezetet az elmúlt ülésszakon 657. számon kiosztottuk képviselőtársaim között. Az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódóan a Kormány egy, míg a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság további két országgyűlési határozattervezetet készített. így tehát összesen négy kapcsolódó határozattervezetről kell majd döntenünk. A követhetőség kedvéért elmondom ezeknek a számát: 657, 686, 687 és 688. Kérem, hogy a két törvényjavaslattal együtt ezeket is tekintsük tárgyalási anyagnak. A törvényjavaslatok előadója dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, akinek átadom a szót. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tíz hónappal ezelőtt bejelentettem az Országgyűlésnek, hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a második világháborút követő időszak koncepciós pereinek a felülvizsgálatára. Azóta a Minisztertanács többször foglalkozott az időszak több százezer embert érintő törvénysértéseinek felülvizsgálatával, illetőleg az áldozatok rehabilitásának a kérdésével. Számos intézkedés született, amely a jogsértések számbavételét, feltárását a meghurcoltak részére nyújtandó elégtételt szolgálta. Kiemelkedő jelentőségű politikai eseménnyé vált az elmúlt év őszén az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről, általános következményeik orvoslásáról szóló törvény, valamint a volt internáltaknak és kitelepítetteknek elégtételt adó országgyűlési határozat. Mind a Kormány, mind az Országgyűlés elhatárolta magát a pártállamnak különösen 1963 előtt folytatott, vétkes politikai gyakorlatától és jogalkalmazási módszereitől. Az Országgyűlés döntései történelmi jelentőségűek. A most Önök előtt levő törvényjavaslat az 1945 és 1963 közötti időszak koncepciós perei áldozatainak kíván törvényhozási úton elégtételt szolgáltatni. Tisztelt Országgyűlés! Sokan élnek közöttünk, akik saját maguk is tapasztalták a második világháborút követő időszak politikai gyakorlatának brutális módszereit, akiknek a hatósági zaklatások legkülönbözőbb formáit kellett elszenvedniök. Mások — különösen a fiatalabb nemzedék tagjai — hallomásból értesültek a korszak szörnyűségeiről. Mást jelent azonban általánosságban ismerni a törvénysértéseket és mást a tudományos kutatás módszereivel való rendszeres feltárásuk és feldolgozásuk. A Minisztertanács ezért tartotta szükségesnek, hogy a törvénysértő elemeket tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatára jogászokból és történészekből álló bizottságot hozzon létre. A bizottság feladata volt a koncepciós elemeket tartalmazó büntetőeljárások áttekintése, ezeknek az ügyeknek jog és történeti szempontból való elemzése és a törvénysértések következményeinek a felszámolására irányuló javaslattétel. A bizottság jelentése elkészült, a közeljövőben nyilvánosságra hozzuk, így mindenki számára hozzáférhető lesz. Éppen ezért a bizottsági vizsgálat megállapításaiból csak néhány gondolatot emelek ki. A kutatások egyértelműen igazolták, hogy bár a büntetőeljárások mindig egyes személyek ellen indultak, valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni, amelyből következően az osztályellenség egyes kategóriáiba sorolt népcsoportba való tartozás már eleve a bűnösséget is jelentette. A büntetőjognak közvetlenül napi politikai célokra való felhasználása az osztályharc ideológiájára épülő rendszer lényegéből következik. Az államhatalom ágainak elválasztását és ezzel a bíróság függetlenségét elméletileg is elutasították és az igazságszolgáltatás a valóságban is a végrehajtó hatalom részeként működött. Az igazságszolgáltatás munkája a legkülönbözőbb párt- és állami szervezetek közvetlen alárendeltségében folyt. A politikai hatalom a törvénykezés függetlenségének még a látszatát sem kívánta fenntartani. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentkeztek. A törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult. Az ítélkezés a törvényességet és az évszázados jogelveket sértő, jogdogmatikailag is kifogásolható jogszabályok alapján, közvetlen központi irányítás alatt, gyakran kitalált tényállások, koholt bizonyítékok felhasználásával, az eljárási rendelkezések megsértésével, politikai szempontok szerint folyt, teljesen figyelmen kívül hagyva az állampolgári jogegyenlőség követelményeit. A bizottság jelentése — amellett, hogy tudományos értékű és elősegíti a további kutatásokat — megalapozta a semmisségi törvény előkészítését. A jelentés alap-