Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6771 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6772 (9. 00 óm — Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Jó reggelt és jó munkát kívánok mindenkinek. Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésnapi munkánkat megkezdjük. Dr. Tallóssy Frigyes tegnap élő szóban, ma írásban benyújtotta országgyűlési képviselői mandátumáról szóló lemondását. Kérem a tisztelt Házat, hogy vegye ezt tudomásul. Most rátérünk napirendünk tárgyalására. Dr. Sztrapák Ferenc képviselőtársunk önálló indítványának a tárgyalása következik a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj minimumáról, valamint a nyugellátás további emeléséről. Az önálló indítványt 614. szám alatt képviselőtársaim között szétosztottuk. Sztrapák Ferenc képviselőt illeti a szó. DR. SZTRAPÁK FERENC (Bács-Kiskun megye): Tisztelt Országgyűlés! Az én önálló képviselői indítványom immár egy tegnapelőtti együttes bizottsági ülést követően kiegészült, és csak azzal kerek, amit az Országgyűlés társadalombiztosítási, terv, és költségvetési, valamint szociális és egészségügyi bizottsága együttesen elhatározott. Ez a 656. számú előterjesztésben olvasható el. Lényege az, hogy a bizottságok is szükségesnek tartják a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyes és a gyed összegének további emelését, és felkérik a Kormányt, hogy az emelés mértékéről, módjáról, időpontjáról dolgozzon ki alternatívákat, és azokat az Országgyűlés márciusi ülésszakáig nyújtsa be. Ugyanakkor elöljáróban hangot kell adnom annak, hogy nekem hiányzik valaki mögülem, a háttérből, ahonnan gyakran az előtérbe lépett, dr. Tallóssy Frigyes, akinek éles logikája, szelleme és a jogszerűség mellett való kiállása sokszor bátorított. Szívesen rá bíznám ennek az indítványnak az előterjesztését, de ez az én dolgom. Egyébként is az újabb tárgyalásnál, majd március 14-ike táján — ha bekövetkezik — egy újabb lemondás ide vagy oda nem sokat számítana. Annál számosabban vannak viszont, akiket ajavaslatom közvetlenül érint. Pontosan 2 380 000 nyugdíjast és 2 600 000 gyermeket érint ez Magyarországon, akik a legkevésbé sem tehetnek az ipari termelés újabb visszaeséséről és általában arról, hogy mi nem igazolódott be a gazdaságban egy kíméletes és enyhe tél után. Jósolhatjuk, hogy az idén megint szárazság lesz, elszaporodnak a könnyedén áttelelt kártevők, de azt nem mondhatom ennek az 5 millió embernek, hogy az áremelkedések állandó támadása ellen vállaljon harmadik műszakot, vagy azt, hogy mivel a terheket mindenkinek viselnie kell, egyenek kevesebbet, mert ez nem lenne értelmes dolog, hiszen megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik már nem tudnak olcsóbban étkezni és kevesebbet enni, mint most. Erre bizonyítékok szolgálnak, amelyekre még utalok. Tisztelt Elnök Úr! Kérem, engedjen meg néhány észrevételt a három bizottság együttes üléséről, amelyről el kell mondanom, hogy kétségkívül a megoldást kereste tegnapelőtt. Addig jutottunk, hogy a javaslatom szerinti 300—400 Ft-os összegek a nyugdíjak és a gyermekellátások növelésére, valamint a legkisebb nyugellátások 5200 Ft-ra emelése pontosítást kívánnak. Elfogadtam a döntést, mert úgy látom: ez a feltétele annak, hogy a pénzügyekkel, a tervezéssel és a szociális kérdésekkel foglalkozó kormányszervek ismét valami fontosat cselekedjenek, hogy létrejöjjön az ellentételezése annak az inflációnak, amelyet a Figyelő című lap szakírója 25 százalékban körvonalaz az idei évre, és amelyet már szinte teljes egészében érezni lehet. Ezt azért kell elmondanom, mert még tegnapelőtt is volt, aki úgy vélte, hogy nincs semmi gond, csupán 15 százalékos inflációnál tartunk, annyinál, amennyit az idei intézkedések ellentételeztek egy bizonyos jövedelemhatárig. De nem! Szóval intézkedni kell, mert szerintem nem vezet semmire, ha csak azt halljuk, hogy éppen most hány milliárd forint nincs az államkasszában, leginkább éppen a gyermekekre és az öregekre. Kérem, hogy az együttes bizottsági állásfoglalás alapján március 14-ikén feltétlenül térjünk vissza a pontosított indítványra, és ne csak későbbi időpontokra gondoljunk, hanem a nyugdíjak és a gyermekjuttatások emelésének március l-jével való bevezetésére is. Félek ugyanis, hogy sok ezren nem bírnák ki, ha májusban születnék döntés, hiszen abból csak július végére lenne kézzelfoghatóan emeltebb ellátás. Mennyi a fedezeti igény? A múlt héten 32 milliárd forintról hallottam, tegnapelőtt már csak 20-ról. Elég nagy különbség. A ,,csak"-ot természetesen idézőjelben értem. De ennél is sokkal kevesebbet kérünk, hiszen májustól már eleve számítania kellett a költségvetésnek arra, hogy ellensúlyozásra lesz szükség. Ez le van írva a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének az indokolásában. Mi viszont a májusig terjedő időszakot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen addig is érvényes, hogy a költségvetés meg tudja takarítani az élelmiszerárak támogatásának nagy részét, részben ezért is szabadították fél az árakat, és a költségvetés többletbevételhez kell hogy jusson a magasabb árakkal és bérekkel párosuló forgalmi és személyi jövedelemadók révén. Mindebből és a megemelkedő járulékbefizetésekből visszakérünk a családi pótlék, a gyes, a gyed és bizonyos szintig a nyugdíjak emelésére. Az árak robbanásszerűen, kiszámíthatatlanul és folyamatosan kúsznak felfelé. A kisnyugdíjasok mellett már a tehetősebbek is elindultak a szakadék félé. Van, aki bútoraitól váük meg; van, aki jegygyűrűjét kénytelen árulni a piacon, hogy legyen mit ennie, legyen gyógyszerre valója. A szociális gondozás jelzései szerint egyre többen vannak, akik azt jelzik, hogy már nincs mit eladniok. A sikolyokat lépten-nyomon hallani. A nyugdíjasok hetilapjának, a Heti HíAozónak küldte egy idős orosházi asszony a következő levelet. ,, Az áremelések utáni napokban sírva értem haza az ABC-ből, pedig csak tej, kenyér, túró és egy tejfel volt a szatyromban. Nálunk nem kell jegyrendszer. Mi magunk is meg tudjuk csinálni: fél kiló kenyér, egy liter tej két napra. Tessék elhinni, ez nem élet: ez vegetálás! Gondolkozzék a Kormány! Mi idősek raktuk le az