Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6759 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6760 Engedjék meg, hogy befejezésül egy nagyon friss élményemet elmondjam. Először fordult elő, hogy egy kelet-európai ország képviselőjét meghívják az Euromoney nemzetközi pénzügyi konferenciájára. Az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar Kormányt tegnap én képviselhettem és előadást tarthattam a magyar gazdaság helyzetéről és a magyar gazdasági és pénzügyi reform ügyeiről. Óriási az érdeklődés. 30 hozzászólás és kérdés hangzott el. Egyetlen olyan hozzászóló nem volt — egyébként a világ 60 országából 400 vezető bank- és üzleti szakember vesz részt ezen a konferencián —, amelyben meg ne kérdezték volna: vajon bízhatunk-e a magyar Parlament és Kormány következetes gazdaságpolitikai gyakorlatában, hajlandó, meri, tudja-e végrehajtani azokat a vonalakat, amelyeket decemberben jóváhagyott. Nem hisznek benne, nem bíznak benne. És e tekintetben nem a kamatadóról, még kevésbé a Kormányról, hanem az országról van szó. És nagyon kérem, ezt mérlegeljék: külföldön még van hitele annak a gazdaságpolitikának, amit mi folytatunk, mégha belföldön mindenki nemzetveszejtőnek tartja is. Egyelőre ezt finanszírozzák. Ez a finanszírozás megszűnik, ha két hónappal saját döntéseinkkel homlokegyenest ellenkező döntések születnek. S én azt gondolom — amire Kemenes Ernő utalt — nem véletlenül hangsúlyozta a kormányfő a decemberi ülésszak előkészítésén, itt nem a saját ügyünkről, a saját népszerűségünkről van szó, hanem arról van szó, hogy az utódoknak egy működőképes gazdaságot lehessen átadni. Most is ez a tét, nem kisebb. Kérem tehát, értsék meg, a Kormány nem tud visszavonulni. Nem tudja azt ajánlani, hogy a kamatadót a Parlament helyezze hatályon kívül. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tallóssy Frigyesnek adom meg a szót válaszadás céljából. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem vagyok gazdasági szakember. Súlyos kétségeimet kell azonban kifejeznem, hogy erre a három hétre, amíg ennek a Parlamentnek illetve ennek a Kormánynak a kompetenciája megvan, itt valami világrengető dolgot kell tennünk. Én nagy tisztelettel végighallgattam az államtitkár úrnak és miniszter úrnak az előadását. Előadásuk meggyőzőnek tűnik. Ennek ellenére, — ne tessék haragudni —, nem tudok mást mondani. Amikor velünk a kamatadót elfogadtatták, nem volt szó arról, hogy 30 százalékos áremeléssel kell ennek az országnak számolnia. A kisnyugdíjasok, az alacsony jövedelműek szinte belepusztulnak, nem tudnak tisztességesen élni. Tessék ezt megérteni. Ezt mi naponta halljuk, amikor kint járunk. (Kemenes Ernő közbeszólása: Fricikém, azt akarod mondani, hogy a kisnyugdíjas kamatadót fizet? — A Kormány több tagja nyugi-nyugi közbeszólással csitítja Kemenes Ernát. A teremben zaj.) Tisztelt Képviselőtársak! Változatlanul azt állítom, nem tudok jobbat mondani. Én a javaslatomat fenntartom, amennyiben a tisztelt Országgyűlés úgy ítéli meg, hogy ez az álláspont helytelen, tisztelettel tudomásul veszem a döntését. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most következik a határozathozatal. Hámori Csaba kér szót, megadom. HÁMORI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy jól értettem Kemenes Ernő és Békési László miniszter urak szavait. Ebből számomra az derült ki, hogy a mostani, a Tallóssy-féle indítvány elfogadása esetén ezt a Kormány bizalmi kérdésként fogja fel, vagyis ha a Parlament megszavazza a Tallóssy-féle indítványt akkor nem lesz Kormányunk. Kérdésem az, jól értettem-e? (Zaj.) Úgy érzem a terem hangjai hallatán, hogy jól értettem. (Nagy zaj.) Közben Németh Miklós miniszterelnök úr kiegészíti: ő ezt decemberbenvalóban meg is fogalmazta. Ebben az esetben ügyrendijavaslattal szeretnék élni, ezért kértem szót, nem fegyelmezetlenség miatt. A Szocialista Párt parlamenti csoportja nevében tanácskozási szünetet kérek — egyúttal azt is kérem valamennyi Parlamentben működő politikai csoporttól, hogy tanácskozzanak. A következőt javaslom megfontolni: egyrészt magát a bizalmi kérdést, vagyis azt mérlegelni, hogy ebben az esetben ma estétől vagy délutántól kezdve Magyarország Kormány nélkül marad. Ezzel kapcsolatban a következőt kell megfontolni: ha úgy vetjük fel a dolgot, hogy mi a Kormányt támogatjuk — nem a kamatadót — ebben az esetben keresni kellene a megoldást. Nem hiszem azt, hogy ilyen helyzetben se lehetne tárgyalások útján kompromisszumos megoldást elérni. Én tehát támogatom az elfogadott költségvetésünket, támogatom a Kormányt, és mindezzel nem azt mondtam, hogy támogatom a kamatadót. A kompromisszum keresésének a következő formáit látom. Az egyik az, hogy a Parlament igen gyorsan létrehoz egy bizottságot, amely a kamatadó kiváltásának a kérdését megvizsgálja. (Zúgás.) A második: mivel ennek a Parlamentnek a legitimitását olyan sokféleképpen értelmezik ma Magyarországon, a hét fön kezdődő úgynevezett „nemzeti csúcsértekezlet" egyik témájául javasoljuk ezt a mostani dilemmát. Hiszen itt elhangzott az egyik ellenzéki párt parlamenti képviselőcsoportja részéről, hogy ők már decemberben sem értettek egyet a költségvetés ezen tételével. Én részt vettem a nemzeti csúcs decemberi, majd ezt követően a februári ülésén is, és ha minden igaz, még a jövő hét hétfőjén is részt fogok venni. Nos decemberben — igen tisztelt Országgyűlés — egyetlen politikai párt képviselője sem mondta azt —, pedig a fentnevezett párt elnöki szinten volt jelen —, hogy a költségvetéssel szemben valamilyen más indítványa lenne. Vagyis akkor a Kormányt és az Országgyűlést arra hívták fel, hogy , ,bizony ezt a költségvetést el kell fogadni". Ezt csak emlékeztetőül szerettem volna mondani. Én az imént említett pártok kategóriájába a nagy önérzettel és öntudattal bíró pártokat, valamint a nem ilyeneket egyaránt beleértettem. Köszönöm a figyelmüket. Indítványom ügyrendi természetű, tanácskozási szünetet kérünk. ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Editnek adom meg a szót.