Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6729 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6730 szükség, ők pedig repülés nélkül nem nagyon tudják elképzelni az életüket. Keressük a megoldást, milyen megfelelő beosztást tudunk nekik adni. Végezetül azt szeretném elmondani, hogy terveinkben természetesen egy átgondolt, lépcsőzetes intézkedés szerepel. Több évvel ezelőtt elkezdtük; példának mondom, hogy az elmúlt négy évben 50 tábornok, körülbelül 400 ezredes és még ennél nagyobb számú egyéb más főtiszt ment nyugállományba. így alakult ki a hadsereg hivatásos állományának ez a jelenlegi életkora. Ez a folyamat mos már lassan a v^ge felé tart, ilyen nagy számban már nem kerül sor nyugdíjazásra egy-egy évben. Az új honvédelmi törvényre vonatkozólag úgy gondolom, hogy ebben most nemigen fog dönteni az Országgyűlés. Lehetséges, valószínűnek tartom, hogy az új Parlament új honvédelmi törvényt fog alkotni. Azonban a hivatásos katonák jogaira és kötelességeire ma is törvényerejű rendelet van. Ennek átdolgozása lényegében befejezéshez közeledik. Sok évvel ezelőtt hozták ezt a törvényerejű rendeletet, sok tekintetben időszerű megváltoztatni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen a válaszadást. Következik a határozathozatal. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot? Kérem, szavazzunk erről most. (262 igen, 2 nem, 4 tartózkodó szavazat.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. Rátérünk következő napirendi pontunk, a lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló 1989. évi XLIX. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslat Morvay László és dr. Tallóssy Frigyes képviselők önálló indítványa. Az előterjesztőket illeti a szó. Tallóssy Frigyesnek adom meg a szót. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amióta a jogtörténet államról beszél, azóta az államnak bevételekre van szüksége, és ezeknek a forrása az esetek többségében az adó volt az elmúlt évezredek, évszázadok során is. A fejlődés eredménye volt, hogy adót rendszerint valamilyen jövedelem, vagy valamilyen vagyon után kellett fizetni. Amennyiben az évszázadok során ettől az elvtől valamilyen formában is eltértek, ebből mindig zavar származott. Azt tudomásul vették az emberek mindig, tudomásul veszik ma is, hogyha jövedelmük, vagyonuk van, ez után bele kell nyúlni a zsebbe, az állam fenntartásához a szükséges hozzájárulást meg kell fizetni. Az azonban, ha az adófizetés jogcímére nem megfelelő, vagy az emberek jóérzését sértő módszert találtak ki, ebben az esetben mindig ellenállással találkozott. Meg kell mondjam Önöknek, ilyen nehezen igazolható jogcímnek tartom, és úgy érzem, hogy ebben a teremben nem vagyok, egyedül vele, az úgynevezett kamatadónak az ügyét. Ebben az országban meglehetősen széles körben elterjedt az az ismeret, hogy a pénzügyi kormányzat a korábbi években az OTP által folyósított lakásépítési kölcsönöknek a kamatait fel akarja emelni. A jog, jogászok körében mérhetetlen nagy vita alakult ki, hogy vajon van-e mód és lehetőség arra, hogy utólag egy megkötött szerződést akár jogszabállyal is egyoldalúan akként módosítsanak, hogy a kötelezettnek a terheit növeljék. Egy ilyen lépés igen nagy valószínűséggel a szakembereknek a gondos mérlegelése után oda vezetett, hogy ez a módszer nem járható, mert alkotmánybírósági eljárást és egyéb peres eljárásokat vonhat maga után. Kellett találni egy másik módszert. Ez a módszer az úgynevezett kamatadó volt. A kamatadó elfogadásával az elmúlt év végén, legalábbis amennyiben erről bennünket tájékoztattak, az állami költségvetésnek mintegy nyolc-tízmilliárd forint bevételét kellett fedezni. Az egyik indok az volt, hogy a Nemzetközi Valutaalappal folyó tárgyalások során, amennyiben a lakossági fizetési kötelezettségeket valamilyen módon nem hárítják át ugyancsak a lakosságra, ebben az esetben nehéz esélyeink vannak arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap kellő támogatást biztosítson a részünkre. Amennyiben a napi sajtó közleményeit hallgatjuk, és el kell fogadnunk, tudjuk, hogy olyan helyről is támogatást kaptunk, ahonnan tulajdonképpen végtére is nem vártunk volna, a kamatadót ennek ellenére elfogadtuk. Egy dolgot azonban nem oldottunk meg. A kamatadó sérti az emberek igazságérzetét, tudják — teljesen egyértelműen tudják —, hogy a kamatemelésnek a kikerülése kizárólag ezen az egy módon volt biztosítható, következésképpen nem tudják elfogadni. Egy olyan törvénynek pedig, ami az állampolgárokat alapvetően az engedetlenségre kapacitálja, nem tudom, hogy a magyar törvénytárban kell-« hogy helye legyen. Tisztelt Képviselőtársak! Amennyiben — ismét csak a sajtóra tudok hivatkozni — hinni lehet annak, hogy a pénzügyi helyzetünk nem annyira rossz, nincs meg az indoka, hogy a kamatadó változatlanul hatályban fennmaradjon. Kérem, ez ellen tiltakozik mindenki. Tiltakoznak az adózók, nem veszi tudomásul az Országos Takarékpénztár, amelyiknek ezt kötelességévé tették, hogy behajtsák, senki nem veszi tudomásul. Ismereteim szerint az Alkotmánybírósághoz is fordultak ebben a tárgyban. Következésképpen az én megítélésem szerint ennek a jogszabálynak a fenntartása a továbbiakban nem indokolt. Szeretnék valamit hozzátenni még. Nem hiszem, hogy ez a kormányzat, amelyik jelenleg az országot vezeti, szemrehányást tehetne a Parlamentnek, vagy fordítva. Amennyiben a tavalyi költségvetés elfogadásához ennek az adónak a megszavazása szükséges volt, kérem, ez a Parlament megteheti minden további nélkül, hogy ezt az adótörvényt hatályon kívül helyezi. A jelenlegi kormányzatnak ebből az égvilágon semmiféle gondja nem lesz, lévén, hogyha jól számolunk, a megbízatása hozzávetőlegesen egy hónapig tart. Ez alatt az egy hónap alatt itt megítélésem szerint a világot megváltani nem lehet. Tisztelt Képviselőtársak! Még valamit. Az embernek a felszólalásaihoz az indokokat időnként az élet