Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-66
5485 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5486 Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy a költségvetési koncepcióban felvázolt előirányzatokban — miként a gazdasági prognózisok mindegyikében — vannak bizonytalan elemek, nem csekély kockázatok. Kritikusan alacsony a rubelelszámolású külkereskedelmi forgalom támogatási egyenlege, bár kétségkívül megfelel annak a követleménynek, hogy a jövő esztendőben a szocialista elszámolású fizetési aktívumunk ne haladja meg a háromszázmillió rubelt. Kritikus a privatizációból tervezett tizenhárommilliárd forintos bevétel is, amely csak akkor teljesíthető, ha a privatizációs törvény keretében az állami tulajdon értékesítéséből a költségvetés is részesedik, illetve a felszabaduló ingatlanok egy részét, amelyek a szovjet és magyar hadseregtől, a munkásőrségtől, valamint az MSZMPtől származnak, értékesíteni tudjuk. S végül, de nem utolsósorban az árak alakulása is rejt magában kockázatokat a költségvetés kiadások oldalán. Ezzel együtt is azt mondhatom, hogy ez a költségvetési program jelenlegi fázisában is kevesebb bizonytalanságot rejt magában, mint az a folyó évi költségvetés, amelyet az év első felében módosítani kellett. A decemberi ülésszakig terjedő hetek egyik legfontosabb feladata, hogy az előirányzatokat tovább pontosítsuk, a bizonytalanságot tovább csökkentsük, és túlelosztást ne tervezzünk. Ehhez nélkülözhetetlen a Parlament mostani állásfoglalása és a következő napirend keretében az adótörvények jóváhagyása. A kiélezett egyensúlyi helyzet és a meglévő bizonytalanságok egyben azt is jelentik, hogy minden adócsökkentés, vagy kiadásnövelés csak más kiadások, vagy adókedvezmények terhére finanszírozható. Tisztelt Ház! Joggal vethető fel a kérdés, hogy az előterjesztett költségvetési koncepció egy krízisköltségvetés megalapozását szolgálja és csupán a túlélésre összpontosít, vagy több annál, és benne vannak a kibontakozás csírái is. A válasz úgy vélem, is-is. Krizisköltségvetés, hiszen kemény korlátokat állít az állami kiadások növelésének útjába, csökkenti a hiányt, a támogatásokat, kikényszeríti az erőteljes takarékosságot, néhány területen feladatok és szervezetek leépítését. Ugyanakkor a jövőnek is szól, hiszen bevételei között teljesítményfokozó, csökkentő jövedelemcentralizációt tervez, vállalja elavult rendszerek korszerűsítésének megkezdését, növeli a jövőt megalapozó humán ráfordításokat. Egy költségvetés sohasem lehet közmegelégedés tárgya. Ez a koncepció talán a szokásosnál is több feszültséget vállal. Hallgatva Szirtesné dr. Tomsits Erika javaslatait, olyan feszültségeket, amelyeket évek óta görgetünk magunk előtt, érdemes vállalni. Ráadásul mindezt egy átmeneti időszakban teszi. Nem csoda hát, hogy sokakban felmerül a kérdés, az előző napirend keretében is elhangzott, kell-e ennek a Kormánynak és ennek a Parlamentnek a 90-es eszendő egészére költségvetést készítenie. Nem elégedhet-e meg egy átmeneti negyed, vagy legfeljebb féléves költségvetéssel? A kényelmesebb és hálásabb alternatíva kétségkívül a változatlanság lenne. Nem változtatni az adókon, hagyni a 89-es előirányzatokat, nem vállalni újabb feszültséget. Ez a döntés azonban nagy károkat okozna. Bizonytalanságbantartaná, bénítaná a gazdaságot, vállalatokat és költségvetési szerveket egyaránt, legalább egy évvel tovább halasztaná az adóterhek csökkentését, a támogatások mérséklését, az egészségügyben és oktatásban tervezett emeléseket, a felvázolt korszerűsítési lépéseket és minden bizonnyal tovább rontaná nemzetközi megítélésünket, a bizonytalanságot és bizalmatlanságot, s az ezzel együttjáró kivárást hazánkkal szemben. Ez a momentum a jövő esztendő elejének kritikus finanszírozási időszakában könnyen fizetőképességünk elveszítéséhez vezetne, más feltételeket nem tekintve. Azt mondom tehát, az országnak szüksége van költségvetésre, széksége van a változtatásokra. El kell kerülnünk az ex lex-állapotot. Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, a Kormány számára is sokkal népszerűbb lenne halogatni a kényelmetlen döntéseket és választási taktikának rendelni alá a költségvetési javaslatot is. Nem tehetjük meg. Sem erkölcsi, sem politikai felelősségük nem engedi, hogy legjobb tudásunk szerint ne terjesszük elő a még oly népszerűtlen javaslatokat is. Minden Kormánynak számolnia kell azzal, hogy utódai rá hárítják a válság teljes felelősségét. Ezt a Kormányt sem ringatják hamis illúziók. Ugyanakkor tisztában van a helyzet súlyával, az elvesztegetett idő hátrányos következményeivel és ezen belül saját felelősségével. Azzal is tisztában van, hogy az elmúlt időszak hibás vagy halogatott döntéseinek korrekciója, pótlása — bármily népszerűtlen is legyen az — nem tetézi, hanem csökkentheti a bajt. Ezért a Kormány a húsba vágó gazdasági kérdésekben nem az átmeneti időszak halogatásra csábító szirénhangjainak enged, hanem a feszültségekkel járó nehezebb utat választja, nem próbál megfutamodni a felelősség alól. Biztos vagyok abban, hogy a Parlament is ezt fogja tenni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1990. évi állami költségvetés irányelveit vitassa meg, s a jövő évi költségvetés alapjául fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pont vitájához a terv- és költségvetési bizottság nem kívánt előadót állítani. A napirendi ponthoz kilenc képviselőtársunk jelzett hozzászólási szándékot. Először Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőtársunk, a Társadalombiztosítási Bizottság elnöke kért szót. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani, hogy a Társadalombiztosítási Bizottság nevében és nem önálló képviselőként mondom a következőket. Az újonnan alakult Társadalombiztosítási Bizottság megtárgyalta az 1990. évi állami költségvetés irányelveit és kialakította önálló álláspontját. Magyarázatként szeretném hozzátenni, hogy a társadalombiztosítási alapot a Parlament pénzügyi értelemben leválasztotta az állami költségvetésről, ezért az alap nem része a költségvetésnek, de teljes önállósága még nincs, többek között azért sem, mert az önkormányzó testület még nem jött létre, s bizottságunk elsődleges feladata éppen a teljes, szervezetileg is alátámasztott önállóság megteremtése. Bizottságunk munkája ezért átmeneti. A bizottság nevében azért kértem szót, mert a társadalombiztosítási alap és a költségvetés kapcsolata igen speciális terület, s most olyan átmeneti helyzetben va-