Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6689 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6690 Miről van mégis szó, ha az eseményeket nézzük? El­sősorban arról, hogy egy nagyon profi munkára valló stratégia épült itt fel, ezt nem úgy mondom, mint aki a rosszallását akarja kifejezni, sőt inkább azt mondom, hogy elismeréssel tartozom azért, hogy ilyen stratégiát ki tudtak dolgozni. A tavalyi egyeztető tárgyalások kapcsán kezdődött ez az ügy, oda kell visszamenni. Ebben az időszakban a tárgyalásokon a különböző pártok elkezdték kidolgoz­ni a békés átmenet politikai feltételeit. Mi történt köz­ben? Nyilvánvalóan nagyon jól érzékelték, hogy a Szo­cialista Munkáspárton belül a szocialista irányzatot képviselő erők egyre erőteljesebben követelik, hogy jöjjön létre egy új kongresszus és ott nagy valószínű­séggel be fog következni egy pártszakadás. Ezt nagyon jól érzékelték, nem volt nehéz kitalálni, benne volt a hangulatban, a levegőben. Véleményem szerint itt kezdődött a stratégia — ha nem értenek egyet, nyilván az ellenvéleményüket ezzel kapcsolatban el fogják mondani. Az, hogy a már elfo­gadott, illetve kidolgozott egyezményt nem írjuk alá, támadjuk, népszavazást provokálunk — már elnézést kérek a kifejezéséit. Azóta is tart ez a kampány : lehető­leg minden héten kétszer-háromszor elő kell venni vagy a pártvagyon elszámolással kapcsolatos témát vagy egyéb, az MSZMP utódpártját, a Szocialista Pár­tot sújtó valamilyen témát. így értem én, hogy ez egy nagyon jól feldolgozott stratégia. Ma is annak vagyunk a tanúi, hiszen a politikai kampány, a választási kam­pány kellős közepén mi más lehet az indítéka annak, hogy egy párt legfőbb vezetése lehetőleg ne a kam­pánnyal foglalkozzon, annak irányításával, hanem a vagyonának az elszámolásával, ügyes-bajos dolgainak az intézésével, állandóan újra és újra feltett kérdések megválaszolásával, hiszen úgymond azt a közvéle­mény várja. Ismétlem ezzel kapcsolatos véleményemet: itt már nagyon régen nem arról van szó, hogy most a Szocia­lista Pártnak vagy az MSZMP-nek honnak származik a vagyona. Abba is bele lehetne gondolni — ha az elmúlt évek átlag párttag-díját számolom, ami 100 forint volt ha­vonta, ez évente 1200 forint, amely beszorozva a 800 ezer taggal, amennyi egy-két évvel ezelőtt volt, ez évente mekkora tagdíjat jelent, azért valószínűsíthető, hogy talán valamilyen része annak a vagyonnak a tagdí­jakból is keletkezhetett. Akkor, amikor valamilyen részt a Szocialista Párt meg akar magának tartani, ak­kor talán jogosan mondja, hogy ez igenis a tagok befi­zetéséből származott, és csak a tagok jogosultak arra, hogy számonkérjék mi legyen vele. A kampánnyal kapcsolatban ismételten azt tudom mondani, hogy minden elismerésem a szervezőiké, úgy érzem azonban, hogy egy kicsit abba is bele kelle­ne gondolni, hogy mi lesz egy év múlva? Nem tudom elképzelni azt, ha most kommunista ellenességgel, szocialista párt ellenességgel maguk mellé állítják a tö­megeket — mert ezzel maguk mellé lehet állítani az úgynevezett ellenzéki pártoknak a tömegeket, erre jó esély van, a közvéleménykutatások is ezt mutatják —, viszont az is igaz, ha bármelyik párt programját meg­nézzük egyik sem ígér egyik napról a másikra vagy uram bocsa három éven belül az embereknek lényeges javulást, nem tud az ország állampolgárainak adni és akkor jön a csalódás, a kiábrándultság és akkor lehet, hogy pontosan azok ellen fordulnak majd ezek az em­berek, akik ma minden erővel meg akarják nyerni őket, még olyan erővel is, hogy esetleg hamis képet táplálnak beléjük. Én úgy érzem, hogy egy kicsit talán ebből a szem­szögből nézve nem ártana szerényebbeknek lenni az SZDSZ jelenlévő képviselőinek sem, és általában az ellenzéki pártok ilyen irányú tevékenységét jó lenne egy kicsit mérsékelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Vass Józsefné képviselőtársunk kér szót. Az a kérésem a képviselőkhöz, hogy maradjunk a na­pirendnél. VASS JÓZSEFNÉ: A napirendnél szerettem volna csak egyetlen mondat erejéig szót kérni. Szerettem vol­na elmondani azt, amit képviselőtársam, Varga Lajos az előtt érintőlegesen már kifejtett, pontosan leírtam ide az egyetlen mondatot, és ezt szeretném azért felol­vasni. Szíves figyelmébe ajánlom úgy az elszámolta­tást kérőknek, mint az elszámoltatást végzőknek, hogy a volt Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai 33 év alatt összesen 20 milliárd forint tagdíjat fizettek be. Nincs több mondanivalóm. Kérem ennek figyelembevételét a pontos elszámolásnál. ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Géczi István képvi­selőtársunkat illeti a szó. DR. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A rövid idő, ami még hátra van ennek a Parlament­nek, úgy érzem, a lelkiismeretem is diktálja azt a mon­datot, amit szerettem volna elmondani, én korábban már megfogalmaztam, mégpedig: törvényhozó testület vagyunk, még mindig sok feladat vár ránk és nagyon szeretném, ha a Parlament nem a választási kampány nyílt terepe lenne. Éppen ezért szeretném javasolni, hogy a napirendet minél előbb zárjuk le, és a munkán­kat úgy folytassuk, ahogy tőlünk ezt a magyar nép el­várja. Én tisztelettel ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Még egyszer Berecz Jánosnak adom meg a szót. BEREÇZ JÁNOS: Köszönöm. Elnök Úr! Nagyon rövid leszek, de mivel Ballá Éva képviselőtársunk első mondata és az én álláspontom között szemléletbeli különbség van, ezért szeretnék arra reagálni. Ő azt mondta, hogyha elfogadtuk a nép döntését, akkor miért mondtuk előtte azt, hogy négy nemmel szavazzunk. Ha fel van téve négy kérdés, ak­kor minden állampolgárnak joga, hogy igennel, vagy nemmel válaszol. Úgy nem lehet feltenni a kérdést, hogy az, aki a nemre agitál, az eleve hibát követ el. A hiba akkor követődik el, hogyha egy döntés után az a párt, amely érintve van, ellene agitál, nem akar eleget tenni a döntésnek, és mindenképpen megkérdőjelezi a népszuverenitást. A Magyar Szocialista Munkáspárt

Next

/
Thumbnails
Contents