Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6685 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6686 vagyon számbavételét szeretné ismerni. így a számvevőszéki jelentéssel nem lehet összekapcsolni az interpellációmra adott választ. Másrészt azért sem tudom elfogadni a bizottság jelentését, mert az leszögezi, hogy a Kormánynak semmi feladata nincs a vagyonelszámoltatással kapcsolatban. Ezt azért nem tudom elfogadni, mert a Kormány, mint az állami vagyon kezelője, igenis feladatának kell, hogy tekintse, hogy az állami vagyonnal foglalkozó kérdésekben helyesen eljárjon. Másrészt, mivel a Kormány a jogszabályok végrehajtója, ezért a népszavazásnak, mint a legmagasabb szintű jogszabálynak a végrehajtását szintén elő kellett volna segíteni. Erre azért is szükség van, mert a Magyar Szocialista Párt képviselője a bizottsági ülésen kijelentette, hogy: „arra nem kötelezett bennünket a népszavazás, hogy számoltassuk is el saját magunkat. Havalaki elszámoltat ezzel a vagyonnal, ehhez minden információt rendelkezésre bocsátottunk eddig is, most is és a jövőben is." Tehát kell lenni valakinek, aki elszámoltat, ha a Magyar Szocialista Párt eddig önként nem számolt el. Ezért javasoltam a bizottságban, hogy ha a Kormány nem érez felhatalmazást és eddig nem kért felhatalmazást a Parlamenttől, akkor a Parlament most adjon felhatalmazást a Kormánynak, hogy ezt a feladatát elvégezhesse. Másrészt az is elhangzott, hogy definiálni kell a vagyonelszámolás fogalmát. Arra is tettem javaslatot, ami úgy szólt volna, hogy az elszámolás tartalmazza az 1989. szeptember 30-i állapot szerint az MSZMP kezelésében, tulajdonában, használatában lévő ingó és ingatlan vagyont, vállalatokat, önálló intézményeket, mindezeket teljeskörűen, és tartalmazza az elszámolás a vagyoneredet vizsgálatát is. Mégpedig 1945-től, hogy az MKP, az MDP hogyan tett szert vagyonára. 1956-tól az MSZMP a folyó költségvetésből kapott támogatásból, vállalati befizetésekből, adóvisszatérítésből, különböző kedvezmények révén, egyszerű könyvjóváírással hogyan szerezte vagyonát. Az, hogy ez valóban nehéz feladat, azt nem kétlem. Azonban azért is szükség van erre, mert a sajtóban is olvashattuk, hogy az egyik MSZP elnökségi tag is azzal indokolja, hogy igényt tartanak továbbra is például a lapkiadó vállalatokra, hogy azokat még az MKP alapította. A vagyoneredetet ezektől az időktől kellene megvizsgálni. Végül egy javaslatot terjesztettem be, amely nem a népszavazási kérdéssel függ össze — habár azzal is összefügg, mert a probléma végleges megoldását hozta volna —, amely úgy szólt, az Országgyűlés hatalmazza fel a Minisztertanácsot az egykori MSZMP-tulajdon és kezelői jog visszavonására és újraelosztására. Azt, hogy ez lett volna a helyes eljárás, a terv- és költségvetési bizottságban Fabriczky úr is elmondta: akkor járt volna legjobban a párt, ha már rögtön az októberi kongresszuson teljesen tiszta lappal indul, és akkor vagyona tekintetében is a többi párttal azonos helyzetből indul. Ezen kívül szeretném idézni az igazságügyminiszter úr nyilatkozatát is, amely a Magyar Nemzetben jelent meg, és így szól: „Minthogy a párt- és néhány társadalmi szervezet kezében lévő vagyon állami tulajdon, ennek e szervezetek nem tulajdonosai, csak kezelői, ezt a kezelői jogot a Kormánynak mindenkitől vissza kell venni, és újra elosztani a vagyont, pontosabban a kezelői jogot vagy bérleti lehetőségeket a különböző politikai szervezetek között, és természetesen nem pártcélokra is. A vagyon kérdésében egyébként az új párt sem dönthet, a határozat a Kormány joga. Az egész problémát jogszabállyal kell rendezni, s nem lehet az a kérdés, hogy a vagyon miből állt össze, amikor államosítottak ingatlanokat, akkor sem kérdezték, hogy az állami költségvetésből épültek-e vagy sem" stb. Ezt az álláspontot is figyelembe véve a probléma végleges megoldását ez jelentené, és ez biztosítaná azt, hogy a rendszerváltáskor a Magyar Szocialista Párt is megszabaduljon korábbi, még meglévő állampárti sallangjaitól. Azt elfogadom és örvendetes, hogy vagyona nagy részéről az MSZP lemondott, azonban az, hogy továbbra is ragaszkodik pl. a vállalatokhoz, amelyek bevételi forrásokat jelentenek neki, az esélyegyenlőséggel ellentétben áll. Ennek a kérdésnek a rendezése is hozzátartozna az MSZP valódi párttá válásához és korábbi közhatalmi funkcióiból származó, még meglevő maradványainak a lebontásához. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Péter képviselőtársunkat illeti a szó. SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék a vonatkozó országgyűlési határozat által meghatározott munkát, nevezetesen a Szocialista Párt bírósághoz benyújtott vagyonmérlegének vizsgálatát elvégezte. Ez a vagyonmérleg a Szocialista Párt parlamenti csoportja szerint a párttörvény előírásainak megfelel, még akkor is, ha szakmailag ez nem teljes körű. Több párt — köztük leghangosabban az SZDSZ — azt állítja, hogy a Szocialista Párt nem számolt el a vagyonával. Úgy gondolom, nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a vagyonelszámoltatás fogalma, az ehhez kapcsolódóan kielégítendő követelmények mindmáig tisztázatlanok, s ez a tisztázatlanság alkalmat ad arra, hogy azt pártpolitikai-, propaganda- és választási kampánycélokra használják fel, hogy ezzel is állandó nyomás alatt tartsák a Szocialista Pártot. Az Állami Számvevőszék jelentéséből az is kiderül, s különösen kiderül a Szocialista Párt elnökének csatolt leveléből, hogy a Szocialista Párt megalakulása óta átadta a Kormánynak és a helyi tanácsoknak az MSZMP-től örökölt vagyona döntő részét, több mint 90 százalékát. Pontosabban ez azt jelenti, hogy 2230 ingatlan kezelői jogáról mondott le. Nyers Rezső részletes levele tájékoztatást ad a Szocialista Párt vagyonának eredetéről. Ez a levél tartalmazza azt is, hogy a Szocialista Párt 1990. március 31-ig az új helyzetnek megfelelő vagyon-mérleget készít, és azt benyújtja a Fővárosi Bíróságnak. Ballá Éva képviselőtársam utalt arra, hogy a terv- és költségvetési bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta az Állami Számvevőszék jelentését. Utalt arra is —, bár most nem pontosan úgy fogalmazott —, hogy ott