Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6603 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6604 nagyobbak annál, mintsem azok törvénymódosítás útján kiküszöbölhetők lennének. Mégis indokoltnak tartom, hogy még ez az Országgyűlés alkosson törvényt az 1985. évi oktatási törvény módosításáról, valamint a felsőoktatás intézményrendszeréről. Arra rövid az idő, hogy új oktatási törvény készüljön, tehát átmeneti intézkedésre van szükség. Ezeknek az átmeneti törvénymódosításoknak pedig tükrözniük kell a társadalmi igényeket, az állampolgári és emberi jogok érvényesülését. A demokratikus berendezkedésű fejlett ipari országok felsőoktatási intézményeinek ismerete alapján különösen fontosnak tartom a magyar felsőoktatás állami irányítási szintjének emelését, a jogállamiság követelményeinek megfelelő magasszintű törvényes szabályozását. Ezért tettem törvénymódosító javaslatokat is, hogy egységesen az Országgyűlés hatáskörébe tartozzanak a magyar felsőoktatási intézmények. Javaslom továbbá, hogy az Országgyűlés határozattervezete az egyetemekről egészüljön ki a főiskolák felsorolásával, közöttük a hajdúböszörményi és a soproni óvónőképző főiskolákkal. Az intézetek vezetői részletes kérelmet juttattak el hozzám a két óvóképző főiskola önállóságának visszaállítása tárgyában. Az intézeteket 1986-ban integrálták a debreceni tanítóképző főiskolához, valamint az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolához. A döntés kezdettől mindmáig vitatott előnyei nem mutathatók ki. Az intézeti és a főiskolai tanácsok egyaránt kezdeményezték már az önállóság visszaállítását. Ezt most a Parlamenttől várják. Kérem módosító javaslataimhoz képviselőtársaim támogatását. (Taps.) ELNÖK: Következik Szigethy Dezső képviselőtársunk felszólalása Győr-Sopron megye 14. számú választókerületéből . SZIGETHY DEZSŐ: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy kicsit zavarban vagyok, mert az előttem felszólaló Földy képviselőtársam valószínűleg a részletes vitára tartogatta hozzászólását. Úgy tudom, még az általános vitánál tartunk. Kérdezem elnök urat, hogy ehhez a módosító javaslathoz indított kiegészítő, illetőleg alátámasztó javaslatomat elmondhatom-e? ELNÖK: Visszakérdezek. Ez a részletes vitára tartozó javaslata, vagy az általános vitára? SZIGETHY DEZSŐ: Az én hozzászólásom ugyanúgy a részletes vitára tartozna, mint a Földy Ferencé. ELNÖK: Öné a szó! Fejtse ki véleményét. SZIGETHY DEZSŐ: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az óvónőképzők azóta harcolnak önállóságukért, amióta gyakorlatilag 1986-ban összevonták őket. Három mondatot mondok csak el. Az első az elnevezés. Az összevonással elvesztették azt a lehetőségüket, havalaki 50—60 év múlva kutatja a felsőoktatás helyzetét, egyszerűen tudomást szerezzen arról, ezekben az intézetekben óvónőképzés folyt. Nincs nyoma annak, hogy óvónőket képeztek. A második: az oktatás tartalmilag teljesen elkülönül azoktól a „főhatóságoktól" — ha szabad ezt így idézőjelben mondanom — amihez ez a bizonyos rendelet hozzárendelte őket. Nem kell Önöket meggyőznöm, más egy tanítóképzés és más egy óvónőképzés. A harmadik: a működés gazdasági alapjai, gazdasági háttere indokolja ezen túlmenően, de talán leginkább azt, hogy az óvónőképzők ismét önállóak legyenek. Ezek az óvónőképzők: a hajdúböszörményi, a soproni, de sorolhatnám a szarvasit is, ami most nem került elő, más városban működnek, mint ahol a székhelyük, „főhatóságuk" van. Egy mostani gazdasági revízió egyértelműen kimutatta, milyen sokba kerül nekünk ennél az elmaradott infrastruktúránál a telefonálás, egy-egy döntés meghozatala, az utazgatás stb. Tisztelettel kérem a Minisztertanácsot, miniszter urat, hogy ezen indokok alapján, pontosabban annak alapján, hogy semmi nem indokolja összetartozásukat a tanítóképzőkkel, Földy Ferenc javaslatát akceptálni és az óvónőképzőket a felsőoktatási intézmények között felsorolni szíveskedjék. Természetesen felhívnám a figyelmet arra, e szerint a módosító javaslat szerint a szarvasi óvónőképző kimaradna a felsorolásból, de úgy érzem, ezt értelemszerűen a felsorolásba belevennék. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Biacs Péter képviselőtársunk hozzászólása következik Budapest 30-as számú választókerületéből. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy törvénymódosításokon vitatkozunk amelyeknek elveit nem sikerült előzetesen társadalmi vitákban egyeztetni. Sokan nem is értik, miért kell ezt napirendre tűzni, mások viszont választókerületemben, ahol három egyetem és egy főiskola van, természetesnek tartják, hogy az 1985-ben, de még az előző Országgyűlés által alkotott törvényt módosítani szükséges, mert egyrészt az Alkotmány módosult, másrészt az érdekképviseletek átalakultak és harmadrészt a vállalkozás szabadsága az oktatás-nevelés területén is érvényesülhet. Megemlíteném még, hogy az intézményi önállóságot növelni kell és az egyházi oktatás helyzete is igen jelentősen megváltozott. Ugyanakkor választópolgáraim — Gellérthegy és Lágymányos lakói — joggal szóvá teszik, hogy az önkormányzati törvény bizonyára módosítani fogja az önkormányzatok, iskolaszékek és az iskolákviszonyát. A szektorsemlegesség elve inkább azt tette volna indokolttá, hogy a törvény a közös elemeket rögzítse, míg a nem állami oktatási-nevelési intézmények sajátosságai külön jogszabályban jelenjenek meg. Különösen a mezőgazdaságban állhat elő olyan helyzet, hogy a túlrészletezett kodifikálás meggátolja a gazdászképzés hagyományainak felelevenítését, vagy most már adaptálható külföldi modellek átvételét. A szakoktatásról szólva ma már minden esetben figyelembe illenék venni, hogy a javasolt változtatás hogyan illeszthető be Európa oktatási rendszerébe. Az egyes új oktatási formák, új oklevelek külföldi elismertetése nemcsak politikai lépés, hanem aprólékos, az oktatott tárgyak, tárgyról-tárgyra haladó egyeztető