Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6593 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6594 az állam iskolaalapítási monopóliumáról szóló részeket. Ez év januárjában a képviselő úrtól szintén ilyen megkeresést kapott a minisztérium, hogy erre vállalkozzon. Öt pontban szeretném röviden egy-egy mondatban megindokolni azokat az indoklásban részletesen kifejtett alapelveket, amelyek a módosítást tulajdonképpen körvonalazzák. 1. A módosításban igyekeztünk levonni azokat a következtetéseket, amelyek az oktatásra nézve le kell hogy vonassanak az Alkotmány módosításból, az állampolgári és emberi jogok érvényesítéséről, az oktatás-nevelés célkitűzéséről, de még olyan részproblémákban is, mint a köztársasági elnök intézményének a megjelenése és ezzel a rektori, egyetemi tanári kinevezések megejtése. 2. Figyelembe kellett venni azokat a társadalmi és politikai változásokat, amelyek az elmúlt években Magyarországon végbementek, és amelyek úgy fogalmazzák meg az oktatás feladatait, hogy az állami oktatás politikailag pártsemleges szektora a társadalomnak — ilyen értelemben tehát mindazok a részek a régi oktatási törvényből szövegszerűen is kiiktatandók, amelyek a szocialista vagy egyoldalú pártpolitikai, ideológiai célkitűzésekre mint nevelés célkitűzéseire is vonatkoznak. 3. Fel kívántuk adni az állam iskolaalapítási monopóliumát — mint erről már szólottam. A társadalmat az utóbbi hetekben rendkívül erősen foglalkoztatja ez a kérdés. Nemcsak az egyházi iskolák, de a magániskolák, nem utolsó sorban a magánegyetemek kapcsán is. Meg kell mondanom tisztelt Ház, hogy egy érvről eddig mindig elfeledkeztünk, mégpedig arról, hogy Magyarország 1964-ben csatlakozott már egy ENSZ egyezményhez, amely kimondja, hogy Magyarországon a szülők és a gyámok jogosultak nem állami oktatási intézetben taníttatni a gyermekeiket, amennyiben ezek az oktatási intézmények az állami követelménynek, szakmai követelménynek eleget tesznek. Az európai ekvivalenciához való csatlakozás minden pontján és minden tárgyalásán ennek teljesítése Magyarországgal szemben követelményként áll fenn. Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy az előzetes tárgyalásokon a magániskolák és a magánegyetemek kérdésében több ponton viták támadtak. Úgy gondolom, hogy a jelen formában világosan tisztázódott: a magániskola és magánegyetemen tanulóknak a jogait és a feltételeit az alapítónak kell biztosítania, az állam pedig támogathatja ezeket a bizonyos vállalkozási alapon létrejövő magániskolákat. 4. A törvénymódosítás lépést tesz az alternatív közoktatás irányába. Szeretném hangsúlyozni, hogy lépést tesz, annyiban amennyiben egy törvénysértő gyakorlatot legalizál, mégpedig azáltal, hogy a régi oktatási törvény 24. §-a csak a törvény keretei között tette lehetővé a középiskolában folytatható általános iskolai oktatást, magyarán szólva a kísérleti nyolcosztályos gimnáziumot. A jelen törvény pedig azt mondja, hogy folyhat az oktatás ilyen módon is. Szeretném visszautasítani azokat a sajtóban gyakran megjelent vádakat, miszerint a tárca az úgynevezett nyolcosztályos vagy az úgynevezett elit gimnáziumot preferálni kívánja. Ebben az esetben is miniszteri engedélyhez van kötve, azonban törvényadta joga van ilyen értelemben az iskolának, mint indítványozónak. Ugyanakkor az iskolai önállóságot a törvénymódosítás erősíti, az iskolát először nevezi meg önálló jogi személynek. Először mondja ki azt, hogy az irányítás nem sértheti az iskola szakmai önállóságát és mondja ki azt is, hogy meg kell adni az iskolának — ha kéri — az önálló gazdálkodási jogot. 5. Amiről szólni szeretnék az egyetemeket és a főiskolákat érinti. Egyetlen lényeges ponton javasol változtatást a törvénymódosítás. Meg kell mondanom Önöknek, mint gyakorló egyetemi oktató, hogy ez is már a beállott és meglévő helyzetnek törvényben adott szabályozása és elismerése, mégpedig az egyetemi autonómiáknak az eddigieknél nagyobb foka. Vagyis a felvételi kérdésében csak az egyetem dönt, a felvételi az egyetem javaslatára akár el is hagyható egyes szakokon, ugyanakkor a tantárgyi irányelveket nem a miniszter, illetve a minisztérium, hanem maga az egyetemi autonómia szabályozza. Gazdálkodási önállósága van az egyetemek és az egyetemi tanár kivételével címzetes meghívott és egyéb egyetemi tanárt, stb. maga az egyetemi autonómia nevez meg. Mindezek után szeretném hangsúlyozni, hogy azokkal a képviselőtársakkal értek egyet, akik azt mondották: új oktatási törvény alkotására van szükség Magyarországon. Új oktatási és hadd tegyem hozzá új felsőoktatási törvény és új tudományügyi vagy új akadémiai törvény alkotására van szükség. Ez a törvény módosítás és nem új törvény. Ilyen értelemben nem érinti természetesen az eddigi oktatásnak a strukturális viszonyait. Úgy gondolom azonban, hogy egy lépést tett előre, mégpedig a már bekövetkezett és a már nem lagalizált helyzetnek az elismertetése irányába. Szeretném elmondani, hogy az előttem lévő „Állásfoglalás az oktatási törvény módosításával kapcsolatban" el tudom fogadni Géczi Istvánnak, az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának, illetve sportbizottsága elnökének azt a javaslatát, hogy kerüljön be a szövegbe az egészséges életmód kialakítását segítő kitétel is — noha nem egy önálló bekezdésben, hanem a Preambulum második mondatába illesztve. Ugyanakkor szeretném azt is elmondani, hogy a kulturális bizottság kiosztott észrevételeivel a magam részéről maradék nélkül, illetve egy kivételével egyetértek. Az az egy pedig arról szól, hogy az egyetemeket és a főiskolákat egyaránt országgyűlési alapítási jog illesse meg, vagyis amíg a törvényjavaslat azt javasolja, hogy az egyetemek az Országgyűléshez köttessenek megalapításnál, addig ez a javaslat azt mondja, hogy a főiskolákat is. Elvileg, ami a főiskolák felemelését illeti, ezzel magam is egyetértenék, azonban ez szakmailag olyan óriási problémákat róna a következő korszak kulturális vezetésére, hogy a magam részéről, illetve a munkatársaim részéről ezt támogatni nem tudom. Végül szeretném megjegyezni, hogy a képviselők előtt van az Országgyűlés határozattervezete az egyetemekről. Ehhez a már elkészült javaslat után a kulturális bizottsághoz és a minisztériumhoz is egyetlen egy kérés érkezett.