Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6583 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6584 csapdái jelentettek, az elmúlt ősz viharos vitái jelentettek, és az elmúlt ősznek azon politikai nyomásai, amelyek erre a Parlamentre nehezedtek. Legjobb meggyőződéssel hiszem, hogy ezzel a döntéssel a következő, politikai kiteljesedés javára lehet a Parlament. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Mint arra már utaltam, ebben az előterjesztésben is, mint a másik két alkotmánymódosításban határozathozatal holnap reggel következik. Most áttérünk a következő napirendi pontunk tárgyalására, a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló törvényjavaslatra. A törvényjavaslat előadója dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter, őt illeti a szó. DR. CSEHÁK JUDIT szociális és egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Évek óta mindannyian olyan gyerektámogatási rendszert sürgettünk, amelyik helyes elvekre épül, logikus rendszert alkot, kiküszöböli a jelenlegi díszfunkciókat, és törvény garantálja, hogy megőrzi értékét. A jelenlegi törvénytervezet nem tud mindenben megfelelni ezeknek a nagyon helyes követelményeknek. Kétségtelen viszont, hogy több fontos területen előreléphetünk, ha elfogadjuk. Én magam a legfontosabb változtatásnak azt tartom, hogy szakíthatunk az eddigi gyakorlattal, nem lesz társadalombiztosítási ellátás a jövőben a családi pótlék, nem társadalombiztosítási járulékból fizetjük, s nem lesz a folyósítás előfeltétele a szülők munkaviszonya. A gyereknevelés költségeihez az állam a gyermeket nevelőnek a gyermek léte jogán folyósítja majd javaslatunk szerint a támogatást. Könnyen belátható, hogy ez nemcsak fontos elvi kérdés, hanem a fenyegető és szaporodó munkanélküliség miatt nagyon sürgető gyakorlati probléma is. Nemcsak a munkanélküli segélyben már nem részesülőknek jelent ez jogkiterjesztést, hanem az elhelyezkedni egyáltalán nem tudó fiatal pályakezdőknek is jogot ad az ellátásra. A gyermekek ugyanis szerintünk nem tehetnek arról, hogy a szüleiknek nincsen, vagy a későbbiekben még kevésbé lehet munkahelyük. Ilyen feltételek mellett a társadalombiztosítási alapon járó családi pótlék rendszere nem tartható fenn. A családi pótlék teljes körűvé tétele az esélyegyenlőséget szolgálja, megteremteni a fontos szociális jog gyakorlásának államilag, törvényben garantált feltételeit, és az állam és polgárai között egy minőségileg új viszonyt hoz létre, erősítve a gyermeki jog nemzetközileg elismert garanciát is. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság elismeri a gyermek léte jogán meghatározott mértékű szociális juttatásra való jogosultságát, és vállalja, hogy a felnövekvő generációk ellátásának támogatását a közös teherviselésen alapuló adóból finanszírozza. A jogosultság tartalmának meghatározásánál alapvető szempontnak azt tekintettük, hogy a magyar állampolgárok teljes körére, valamint a magyar állampolgárokkal csaknem azonos jogállású nem magyar állampolgárokra is terjedjen ki ez a jogosultság. A tervezet 3. §-ában viszont korlátozó szabályok is bekerülnek. Az (1) bekezdés b) pontja szerint a rokkantnyugdíjban részesülők és a rokkantsági járadékban részesülők nem kaphattak volna családi pótlékot. A Minisztertanács nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a 3. §. (1) bekezdés b) pontját a törvényjavaslatból törölni szíveskedjék. Amennyiben Önök ezzel egyetértenek, úgy lehetővé teszik, hogy egy viszonylag szűk kör, nevezetesen — említettem már — a rokkantnyugdíjjal, illetve a rokkantjáradékkal rendelkező fogyatékos személyek ezzel az ellátásukkal egyidejűleg családi pótlékra is jogosultak lehessenek. Amikor a törvényt előkészítettük, a rokkantak különböző pénzbeni ellátási rendszereinek történelmileg kialakult ellentmondásait is megpróbáltuk feloldani egy egységes, összehangolt új rendszerben. Ehhez azonban mindenekelőtt a szükséges többlet-erőforrások hiányoztak. Amikor a törvényjavaslatot a tisztelt Háznak benyújtottuk, még az is kétséges volt, vajon számításaink szerint akár csak annyit vállalhatunk-e, hogy azoknak is nyújtsunk családi pótlékot, akik, mint eddig, rokkantnyugdíjat is kapnak. Folyamatosan konzultálva azonban az érdekképviseleti szervekkel, a parlamenti bizottságokkal, mérlegelve éppen a legsúlyosabb helyzetű és egészségi állapotú eltartottak és családjaik jogos igényeit, örömmel jelenthetem be, hogy a Minisztertanács tegnapi ülésén javaslatunkra lehetőséget talált arra, hogy a törvényjavaslatot ezen a ponton kedvezően módosítsa. Kérem tehát, hogy ezt a bekezdést, ezt a passzust töröljük a törvénytervezetből. Ezzel ugyanis nemcsak az eddig elért jogosítványokat őriznénk meg, hanem végre emelt szintű családi pótlékot kaphatnak a rokkant járadékban részesülő személyek is, 5000 emberről van szó: azokról a családokról, amelyek a legsúlyosabb állapotú, és felnőtt korukban csak legnagyobb költséggel eltartható gyerekeiket nevelik és ápolják. Tisztelt Országgyűlés! A jogosultak körének meghatározásánál a jogosultság alanyának azt a személyt tekintettük, aki a háztartásában gyermeket nevel. Ez a megoldás a tapasztalatok szerint jobban szolgálja a gyermek érdekeit olyan esetekben is, ha a családi viszonyok rendezetlenek. Régen várt új elem a jogosultság szabályozásánál, hogy az intézetben lévő valamennyi gyermek után az intézet válik jogosulttá a családi pótlékra. Ez felöleli az ideiglenes hatályú beutalt, az intézeti, vagy állami nevelt, a javító-, vagy büntetésvégrehajtási intézetben lévő gyermekek teljes körét. Szeretném felhívni a figyelmüket a javaslatban szereplő néhány kisebb előrelépésre, kedvező jogkiterjesztésre. Amennyiben a gyermek az alap-, középfokú oktatási intézmény nappali, vagy ifjúsági, fiatalkorú tagozatán tanulmányait folytatja, az ő jogán adott ellátás ezután nem a 19., hanem a 20. életév betöltéséig jár. Ez a korhatáremelés az érintettek döntő többségének azért jelent pozitív változást, mert az érettségi után folyamatos továbbtanulás esetén egy középfokú kiegészítő szakképzés befejezéséig biztosítja a családi pótlék folyósítását. Nem szeretném elhallgatni, hogy az előkészítő munka során is, és a parlamenti vitákban is felmerült