Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6549 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6550 Tehát most folytassuk munkánkat a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről és ezzel összefüggésben az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatokkal. Most dr. Nagy Józsefnek, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselőjének adom meg a szót. DR. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, valamennyien egyetértünk abban, hogy napjaink és a bennünket körülvevő világ egyik legnagyobb politikai problémája a kisebbségek, a nemzetiségiekhelyzete, így van ez a Szovjetuniótól—Írországig, Bulgáriától—Spanyolországig egyész Európában, úgyszólván mindenütt. De különösen nagy problémákat és súlyos történelmi örökséget hordoz ez a kérdés itt a mi tájunkon, Közép-Kelet-Európában, ahol ha lehet mondani, évszázadok óta megoldhatatlan problémákkal küszködünk. Ha csak az utóbbi félévszázad történelmi eseményeire emlékezünk, olyan történelmi eseményekre, amelyeket legszívesebben elfelejtenénk, mint pl.a zsidó közösségek elhurcolása, majd a potsdami egyezmény alapján a németség egy részének kitelepítése, a felvidéki magyarok áttelepítése, a bukovinai székelyek vándorútja, vagy a későbbiekben, az 50-es években a délszláv lakossággal szembeni diszkriminatív megkülönböztetések; ezek mind arra mutatnak, hogy a mi térségünkben, itt Közép-Európában a nemzetiségi kérdés súlyosabb az európai átlagnál és megoldatlan gondok sokaságát hurcoljuk magunkkal. Mi, magyarok úgy véltük, egészen az utóbbi időkig, hogy az a nemzetiségi, kisebbségi politika, amelyet alkalmazunk, önmagához de más országokhoz képest is haladó jellegű, és kielégítő. Sajnos az utóbbi időszak tapasztalatai alapján rá kell döbbennünk arra, hogy a hazai kisebbségek körében egyre jobban terjedő elégedetlenség tapasztalható és sokan úgy vélik, hogy azok az intézkedések, amelyeket állampolgári jogaik és egyenlőségük érdekében alkalmaztunk, inkább deklaratív jellegűek és a valóságtartalmuk korántsem kielégítő. Lehet ennek a megközelítésnek, elemzésnek a realitásával vitatkozni, de ezt a helyzetet mi nem vehetjük tudomásul és keresnünk kell a megoldás módozatait. Ez a feladat nemcsak a demokratikus társadalom megteremtésének igényéből adódik, hanem abból a szükségszerűségből is, hogyha a határainkon túli magyarság hasonló és jogos igényeit támogatni, segíteni akarjuk, akkor magunknak is olyan nemzetiségi politikát kell folytatnunk, amely példaértékűnek számít. Még akkor is, ha a határon túli magyarság törekvései nacionalista ellenállásba ütköznek, akkor sem szabad nekünk erre nacionalizmussal válaszolni. Ennek a szellemében került sor most az Országgyűlés korábbi állásfoglalása alapján egyrészt az érvényben lévő Alkotmányunk 68. §-ának a kiegészítésére és arra a törvényjavaslatra, amelyet az Igazságügyi Minisztérium előterjesztett. Engedjék meg, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében tájékoztassam Önöket a bizottság vitájának eddigi részéről. Azért vagyok kénytelen így fogalmazni, mert a bizottság különböző okoknál fogva nem tudta befejezni a vitáját és nem valószínű, hogy az általam elmondottak teljes mértékben egyezne a bizottság tagjainak véleményével. Abban alakult ki egyetértés, hogy erre a törvényre, a nemzetiségiek, kisebbségek országgyűlési képviseletét biztosító törvényre szükség van. Abban azonban már rendkívül eltérőek voltak a vélemények, hogy ez a törvényjavaslat jó-e vagy sem. Különösen a bizottság ülésén résztvevő kisebbségi és nemzetségi érdekképviseletek megbízottai, képviselői bírálták rendkívül élesen ezt a törvényjavaslatot. Bár korábban az Igazságügyi Minisztérium képviselője, és most a miniszter úr is elmondotta azt, hogy ettől a törvényjavaslattól eltérő jellegű, valamilyen másfajta javaslat előterjesztésére a mai egykamarás parlamenti modell és az elfogadott választójogi törvény nem ad lehetőséget. Mindemellett, — ahogyan már említettem — a kisebbségeknek és a nemzetiségieknek a bizottság ülésén résztvevő képviselői ezzel nem értettek egyet és úgy vélték, hogy olyan törvényt kellene alkotnunk, amely a számarányukat jobban kifejezi. Ebből adódóan például a magyarországi cigányság ott jelenlevő képviselői öt képviselői helyet, a Magyarországi Németek szövetsége - mint ahogyan ezt írásban az Országgyűléshez is eljuttatták — három képviselői helyet, a Magyarországi Románok szövetségi és a horvátok két-két képviselői helyet igényelnek. Ezt az igényt, ennek realitását a jogi bizottság nem minősítette — talán azt is mondhatnám, hogy nem volt ideje minősíteni —, és részben tudomásul vette az Igazságügyi Minisztériumnak, a Kormánynak azt az álláspontját, hogy ha a mainál több képviselői helyet biztosítanánk a kisebbségek részére, ez megbontaná a választójogi törvény; esetleg precedensül szolgálhatna más érdekképviseleti szervek, más rétegek hasonló igényének. Ilyen igénnyel jelentkezhetnének pl. a nők, az ifjúság, mint ahogy a felekezetek máris jelentkeztek. Egy ma délelőtt kapott levél alapján a nyugdíjasok szövetsége is hasonló igénnyel jelentkezett. Tehát ez a lépés mindenképpen precedenst teremtene. Bírálat érte a delegálás tervezett módszerét is. Nem értenek egyet a kisebbségek, nemzetiségek képviselői a törvényjavaslat — úgymond — kijelöléses módszerével; ezt súlyos politikai hibának és antidemokratikusnaktartják. Úgy vélik, hogy képviselőjüket az érdekelteknek kellene választaniuk. Amiben egyetértés volt, s ami az igazságügyi miniszter úr referátumában is elhangzott, az Bánffy György képviselőtársunk javaslata — amely a magyarországi zsidó érdekképviseleti szervek nyilatkozatával is összhangban van. Ez szerint a korábbi törvényjavaslatban fölsorolt kisebbségek körét kiegészítenénk azzal, hogy itt szerepeljen a zsidó közösségnek az a része is, amely nemzeti kisebbségnek vallja magát. Ismeretes, hogy ez a téma az elmúlt hetekben élénk sajtóvitát váltott ki, és gondolom, hogy ezek a viták a továbbbiakban sem szűnnek meg. Véleményem szerint a szövegmódosításnak az árnyalt megfogalmazása — az a szöveg, amely a mostani előterjesztésben szerepel — talán az egyetértést vagy az ellenkező nézetek közelítését is lehetővé teszi, hisz nem a teljes közösségről, hanem azok képviseletéről