Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6545 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6546 Mielőtt megkezdenők a munkát, felhívom képvise­lőtársaim figyelmét arra, hogy az alkotmánymódosí­tásról szóló törvényjavaslatot a januári ülésszak előtt, míg a kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslat új változatát a mostani ülésszak előtt osztottuk ki. Ezek után dr. Kulcsár Kálmán miniszter urat, a tör­vényjavaslat előadóját illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg emlékeznek rá, hogy az októberi ülés­szakon az alkotmánymódosítás után a választójogi tör­vény vitájában több képviselő igényelte, hogy a válasz­tójogi törvény biztosítsa a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét. A tisztelt Ház akkor nem fo­gadta el ezt a javaslatot, mert alapvetően felháborította volna a három oldalú politikai egyeztető tárgyalásokon a választójogi törvény tekintetében nagyon nehezen ki­alakított konszenzust. A Kormány azonban nem hárít­hatta el magától a kérdés megoldását, hanem ígéretet tett arra, hogy körültekintő előkészítés után javaslatot tesz az Országgyűlésnek ebben a tárgyban. A Kormány ezt követően olyan megoldást dolgozott ki, amelynek lényege az volt, hogy egykamarás Parlamentben, nem elsősorban országgyűlési képviselet útján, hanem komplex intézményrendszer kialakításával célszerű el­érni a nemzeti kisebbségek politikai befolyásoló szere­pének a biztosítását. Ennek intézményes formái lehetnének: először a nemzeti etnikai, nyelvi kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, aki e joggal kapcsolatos véleményeket, pana­szokat az Országgyűlés elé tárja, és közreműködik az esetleges jogsértések orvoslásában. Indokolt lehet to­vábbá a nemzeti kisebbségek képviselőiből a Kormány tanácsadó szerveként nemzetiségi tanácsot felállítani, amely valamennyi, a kisebbséget érintő kérdésben vé­leményt nyilvánít a Kormány döntései előtt. Végül a legfóbb döntéshozó fórum, az Országgyűlés munkájá­ban is részt vehetnének a nemzeti kisebbségek küldöt­tei állandó meghívottakként, tanácskozási joggal, így a Parlament vitájában módjuk nyílna érdekeik érvénye­sítésére. Tisztelt Országgyűlés! Az itt felsorolt megoldások­kal a nemzeti kisebbségek vezetői nem értettek egyet, ragaszkodtak a garantált parlamenti képviselethez. A Kormány, különösen most, amikor a szomszédos or­szágokban élő magyar nemzeti kisebbségek a politikai életben való kollektív részvéttel jogáért küzdenek, még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy nem bizto­sítja a hazai kisebbségeknek az általuk igényelt jogo­kat. Ezért igyekezett olyan megoldást találni, amely ki­elégíti a kisebbségek igényeit, ugyanakkor beilleszt­hető jogrendszerünkbe. Figyelembe kellett venni azt a magyar sajátosságot, hogy a kisebbségek nálunk nem egy tömbben, hanem az ország különböző településein elszórtan élnek. Az Önök előtt fekvő két törvényjavaslat, az Alkotmány módosításáról és a Magyar Köztársaságban élő nemze­ti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről, amelyeket a Kormány nevében most előterjesztek, azt a megoldási javaslatot tartalmazza, amely az említett szempontoknak leginkább megfelel. Ennek lényege: a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek egy-egy képviselővel rendelkeznek majd az Országgyűlésben, és e képviselőket a választójogi törvény szabályai sze­rint megválasztott 386 képviselőn felül az Országgyű­lés maga választja, kooptálja tagjai sorába. A törvényjavaslat alternatív megoldást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kesebbségi képviselők jelö­lése milyen módon történjék. Az egyik változat szerint az Országgyűlés elnöke, míg a másik változat szerint a pártok és a független képvielők kiküldötteiből álló je­lölő bizottság tesz javaslatot a jelöltekre a kisebbségek érdekképviseleti szervei véleményének kikérése után. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a Kormány a má­sodik változatot támogatja, mert a jelölés ellenőrizhe­tőségét és demokratizmusát ez a megoldás jobban ga­rantálja. A javasolt alkotmánymódosítás értelmében a ta­nácsi önkormányzatokban ugyancsak kötelező a ki­sebbségek részvételének biztosítása. Ennek részle­tes szabályait majd az önkormányzati törvényben kell kimunkálni. Tisztelt Országgyűlés! Most néhány szót szólnék ar­ról, miért éppen a törvényjavaslatban szereplő kisebb­ségeket illesse meg a parlamenti képviselet joga. Ha­zánkban a német, a szlovák, a román és a délszláv nemzeti kisebbség jelentős számban és szervezett kö­zösségekben tömörülve él. E kisebbségek érdekképvi­seleti szervei jelezték, hogy igény tartanak a nemzeti kisebbség státusára és az ezzel járó kollektív politikai jogokra. Közülük a délszláv nemzetiségek, a szerbek, a horvátok és a szlovének önálló nemzetiségi szövetsé­geket kívánnak alakítani, kifejezve, hogy bár az anya­országukban akár egy nemzetnek is tekinthetők, nem­zetiségi kisebbségként már saját nyelvvel, kultúrával, hagyományokkal rendelkeznek, ezek ápolását külön­külön kívánják végezni Magyarországon. A közelmúltban a hazai cigányság is, amely nem vi­tásan önálló nemzeti etnikai kisebbség, megalakította érdekképviseleti szerveit, és jelezte igényét a kollektív politikai jogokra. A magyarországi zsidóság tekintetében bonyolultabb a helyzet. Közösségük ugyanis nem egységes, \knnak akik kizárólag vallási közösségeknek tartják magukat, mások igényt tartanak a nemzeti etnikai kisebbségi stá­tusra, ennek valamennyi jogkövetkezményével együtt. Akadnak jelentős számban olyanok is, akik a múltban elszenvedett üldöztetések miatt egyszerűen magyarok­ként kívánnak élni, és nem igényelnek semmiféle meg­különböztetést, még pozitív jogosítányok formájában sem. A Kormány által eredetileg benyújtott törvényjavas­lat ezért a zsidó közösség egységes véleményének hiá­nya miatt a zsidókat nem sorolta a parlamenti képvise­lethez jutó kisebbségek sorába. Az elmúlt héten azonban tárgyalásokat folytattam a magyar zsidóság je­lentős szervezeteivel, képviselőivel, és ezek valamint egyes szervezetek, mint pl. Országos Rabbitanács, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Izrae­liták Országos Képviselete jelezték, hogy a zsidóság je­lentős része a nemzeti etnikai kisebbségnek járó parla­menti képviseletre tart igényt.

Next

/
Thumbnails
Contents