Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5469 Az Országgyűlés 66 ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5470 ezeket a kezdeményezéseket. Különböző vállalkozói érdekképviseletek javaslatait már próbáltuk hasznosítani. A mostani vita javaslataival is ezt tesszük a decemberi szakaszig, tehát egyetértően, nyitottan próbáljuk kezelni ezeket a javaslatokat. Még egy kérdés a termelés világából: a veszteségforrások kezelése. Azt hiszem, Király Zoltán hozzászólása tartalmazott ilyen elemeket. Nagyon egyetérrünk, a Kormány maga is radikálisabban — a korábbinál radikálisabban — kezdeményezi, ahol erre jogi lehetősége van, az államigazgatási felügyelet alatt működő vállalatoknál a nem hatékony és perspektívátlan vállalatok felszámolását, de ugyanerre késztetjük az adóhivatalt, a társadalombiztosítási területet, amelyek az adósaikkal szemben (amelyek fizetésképtelenség miatt adósok) kezdeményezhetnek felszámolási eljárást. A bankszövetség vezetőivel éppen a közelmúltban jutott egyezségre a Kormány vezetése, hogy saját hatáskörükben figyelembe véve, hogy érdekeltségi feltételeiket a Kormány e tekintetben módosítani kívánja. Tehát a felvetéssel egyetértek, érvényesíteni fogjuk a tényleges gyakorlatban. A vitának egy következő köre a termelői infrastruktúra problémájával foglalkozott, két-három hozzászólás is tartalmazott ilyen elemeket, illetve az illetékes parlamenti bizottság elnöke, Nagyiványi képviselő úr fogalmazott meg erre felvetéseket. Erre úgy érzem, Udvari László kollégám érdemben válaszolt a Kormány részéről, nem kívánom megismételni. Szeretnék röviden reagálni arra a kritikai észrevételre, amelyik a területi problémák kezelését, pontosabban a területi politika, illetve a környezeti probléma megközelítését érte. Én úgy gondolom, hogy elvileg a képviselői felvetések és a kormányzati értelmezés, szemlélet, felfogás és magatartás között nincs különbség. Azt viszont készséggel elismerem, hogy a dokumentumokban a tényleges súlyukhoz képest halványabban jelennek meg ezek a problémák. De hát nem a dokumentum igazán ilyen értelemben a lényeg, hanem a gyakorlat. Ami a képviselői észrevételekben konkrét gyakorlatot illető felvetés, azt mi egyetértőleg kezeljük. A viták egy másik ága a tulajdoni és elosztási viszonyokkal foglalkozott. Ezek körül széles körű viták folynak nemcsak itt a Parlamentben, hanem a Parlamenten kívül is. Az egyik fontos és kritikus kérdés a tulajdoni problémák kezelése, rendezése, a tulajdoni reform kibontakoztatása. Hogy mi erről hogyan gondolkodunk, én a bevezetőmben jeleztem. Néhány képviselő itt a késlekedést reklamálta. Úgy gondolom, hogy ez jogos észrevétel, tehát ezt el kell fogadnom a Kormány nevében. E témában néhányan kérdőjeleket fogalmaztak meg. Az egy tál dollár című, Élet és Irodalom-cikk reprodukáltatott a parlamenti teremben, éppúgy, mint Komái János cikke. Mi is olvassuk értelemszerűen ezt a sajtót is, más sajtót is. A felvetések mellett természetesen vannak komoly aggályok és jogos várakozások. A Kormány nevében azt tudom ígérni, hogy gyorsítjuk e folyamat rendezését és jeleztem már, még ebben az évben a Kormány a szükséges jogi feltételeket megteremti ehhez. Ebben a problémakörben a felvetések egy másik eleme az állam szerepét illette. Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy egyértelműen tisztázni kell magatartásunkat a tekintetben, hogy a már leépülő központi irányítás és a fokozatosan kiteljesülő piaci szabályozás közepette az élet különböző területein milyen kormányzati feladatokkal kell szembe nézni, milyen kormányzati szerepvállalás indokolt a mostani átmeneti periódusban, értvén ezt most in concreto 1990-re, vagy az első féléves feladatokra. Tehát ez jogos felvetés; azt is elfogadom (nem hangzott el, de implicite megfogalmazódott), hogy a jelenlegi helyzet nem egyértelmű és kusza, a különböző területeken nem egyértelmű az állami magatartás. Még ebben a körben szeretném felidézni, ahogy ezt bevezetőben jeleztük, a legsürgősebben szeretnénk az érdekegyeztetési rendszer működését is rendezni, jogszabályilag. Nagy Sándor javaslata törvényszintű rendezés; mi ezt a magunk részéről támogatjuk, tudniillik a nemzeti torta szeletelése, másként fogalmazva a válság terheinek elosztása, a különböző társadalmi érdekcsoportok, rétegek között nagyon is éles vitákat vált ki. Megfelelő intézményesült formát kell ehhez találni egészen a Parlamentig bezárólag. Úgy gondolom, hogy ez a közbeeső láncszem segítheti ezt a folyamatot. Néhány szót szeretnék szólni az infláció kérdéséről. A Kormány is úgy véli, hogy az árak alakulása, az inflációs folyamat felgyorsulása egyik nagy veszélye a következő évek gazdasági átrendeződési folyamatának. Gondolom, a dokumentumok és a szóbeli előterjesztések jelzik, hogy nagyon bonyolult átrendezési folyamat zajlik itt, amely érinti a reálszférát, a piacokat, reáladottságainkat, egész elosztási rendszerünket és pénzügyi rendszerünket is. Nagyon nehéz bemérni azt, hogy az árak hogyan fognak a következő periódusban ténylegesen formálódni. A Kormány gazdaságpolitikai akciórendszerében antiinflációs elkötelezettségű, de az antiinflációs elkötelezettség nem jelenti azt, hogy az árak nem nőnek. Tudniillik inflációs veszélyeket, inflációs tényezőket kell kezelni és azokat a lehető legalacsonyabb szintre szorítani. Tessék azonban mérlegelni, hogy a Kormánynak az inflációs veszéllyes össze kell párosítani a fizetési mérleg kockázatokat, a termelési folyamatok átrendezésével kapcsolatos megrázkódtatások kérdéseit, a dolognak szociális dimenzióit és így tovább, és mindebből kell valahol egy még kezelhető inflációmértékig eljutnia. Én nem állítom e tekintetben sem, hogy a fogyasztói árindex minden tekintetben pontos. Végigvizsgáljuk a feltételrendszert közösen (a szakszervezetekkel folytatott vitának ez az egyik eleme) és a decemberi ülésszakra a felülvizsgálat alapján tudjuk hozni konkrét javaslatainkat. Mai ismereteink alapján én meggyőződéssel vallom, hogy az a fogyasztói árindex, ami jelenleg papíron van, 15 százalék körüli érték, azzal a feltételrendszerrel, amit ma ismerünk, szinkronban van. A pénzügyi összefüggések közül a költségvetést egykét felszólaló érintette, én erre nem reagálnék, majd a költségvetési vita kapcsán erre mód lesz. A hitelezés területével és a Magyar Nemzeti Bank státuszával kapcsolatban felvetettek ügyében én a következő kormány-