Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-79
6531 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6532 (10.06 óra — Elnök: dr. Fodor István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 22. szakaszának (2) bekezdése alapján összehívott Országgyűlést megnyitom. Jó napot kívánok képviselőtársaimnak, vendégeinknek, ülésünk valamennyi résztvevőjének. Kérem munkatársaimat, szíveskedjenek jelenlét-ellenőrzéshez beállítani a szavazatszámláló berendezést. Kérem képviselőtársaimat, az igen-szavazógombbal szíveskedjenek jelezni. Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy ülésszakunkon 336 képviselő vesz részt, tehát határozatképesek vagyunk. Tájékoztatásul elmondom, hogy előzetesen 8 képviselőtársunk jelezte távolmaradását. Tisztelt Országgyűlés! Február 8-án múlt 35 éve, hogy elhunyt dr. Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés első elnöke, aki e minőségében az államfői jogkört is gyakorolta. 1947 őszéig a magyar politikai élet egyik nagytekintélyű résztvevője, a Magyar Függetlenségi Párt alapító tagja, országgyűlési képviselő, akinek kiemelkedő szerepe volt a demokratikus Magyarország megteremtésében. Tudása, műveltsége egybeolvadt demokratizmusával. A közjog elismert professzora volt. Azt vallotta: demokratikus törvény az, amit ért a nép; ami bonyolult, zavaros, az nem vihető szavazásra; amit csak a szakemberek egymás közt vitatnak meg, annak nem lehet köze a népakarathoz. Dr. Zsedényi Bélát koholt vádak alapján 1950-ben életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre ítélték, ahol öt év múlva meghalt. 1963-ban a Legfelsőbb Bíróság perújítási eljárásban megállapította, hogy dr. Zsedényi Bélát ártatlanul ítélték el. E végzésről azonban családja és a közvélemény csak az elmúlt év nyarán értesülhetett. Felkérem a tisztelt jelenlévőket, hogy halálának évfordulóján felállásunkkal kegyelettel emlékezzünk meg dr. Zsedényi Béláról, az Ideiglenes Nemzetgyűlés első elnökéről, a kiváló jogtudósról. (A jelenlévők felállással adóznak dr. Zsedényi Béla emlékének. Köszönöm.) Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor bejelentem, hogy február 4-én 77 éves korában elhunyt dr. Bognár Rezső volt képviselőtársunk, kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Debreceni Akadémiai Bizottság alapító elnöke. Dr. Bognár Rezső professzor 1953-től 1962-ig, majd 1971-től haláláig képviselte városát és a tudományos közéletet a Parlamentben. A képviseletet mindig szolgálatnak tekintette, amelyet tisztességgel, becsülettel látott el évtizedeken keresztül. Több éven át tagja volt az Elnöki Tanácsnak, vezette az Országgyűlés kulturális bizottságát és első elnöke volt az 1985-ben létrehozott Alkotmányjogi Tanácsnak. Halála egyaránt felbecsülhetetlen veszteség a magyar tudomány és közélet számára. Kérem, hogy felállással adózzunk dr. Bognár Rezső képviselőtársunk emlékének. (Az Országgyűlés tagjai felállnak.) Tisztelt Országgyűlés! Amikor a decemberi ülésszakon határozatot hoztunk arról, hogy ennek az Országgyűlésnek a mandátuma március 16-áig tart, egyúttal abban is megállapodtunk, hogy megbízatásunk hátralevő időszakában csak olyan kérdéseket tűzünk napirendre, amelyek a gazdaság, az államapparátus és közintézményeink folyamatos működőképességét, az ország kormányozhatóságát biztosítják arra az időszakra is, amíg az új Országgyűlés érdemi törvényhozói munkáját meg tudja kezdeni. Természetesen időt kell fordítanunk minden olyan javaslatra, amely ebben az időben életviszonyainkat is jelentősen befolyásolja. A mi törvényhozói munkánk befejező szakasza feladatainak egy részét nem kis nehézségek közepette elmúlt ülésszakunkon elvégeztük. Ma kezdődő ülésszakunkat úgy kell befejeznünk, hogy döntés szülessen mindazon előterjesztések, indítványok vonatkozásában, amelyek valóban a fent említett célokat szolgálják. Feladatunk ezen az ülésszakon az is, hogy utolsó alkalom lévén, számot adjanak munkájukról mindazok az eseti bizottságok, amelyeket meghatározott feladattal bízott meg az Országgyűlés. Ülésszakunk programjának megállapításánál ezt minimális célkitűzésként kell megfogalmazni, de én úgy gondolom, hogy egyúttal ez a maximum is, amit vállalnunk szabad, azzal az igénnyel, hogy döntéseink megalapozottak legyenek. Tisztelt Országgyűlés! Ülésszakunkra 9 előterjesztést nyújtott be a Kormány. Tizenegy előterjesztést az Országgyűlés állandó és eseti bizottságai, valamint az Állami Számvevőszék, 19 képviselő 14 témakörben élt az önálló indítvány lehetőségével. Napirendre kell tűznünk egy népi kezdeményezést, valamint interpellációkat, kérdéseket, döntenünk kell két személyi kérdésben. Mindezeket számbavéve megállapítható, hogy a megalapozott döntés igényével tárgyalhatónál jelentősen terjedelmesebb programot kellene felvállalnunk. Ezért néhány előterjesztés, indítvány esetében, elsősorban azokban, ahol ezt bizottsági állásfoglalás is alátámasztotta, előzetesen sikerült megállapodni képviselőkkel, hogy visszavonják indítványukat, illetve néhány törvényjavaslat vonatkozásában a Kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár azok benyújtása a Házszabályok által előírt időpontban történt, tehát napirendre tűzésük külön szavazást nem igényelne, mégis az Országgyűlésre bízza a döntést, hogy kívánja-e tárgyalni azokat vagy sem. Tisztelt Országgyűlés! Fentiek előrebocsátása után következzék az ülésszak tárgysorozatának megállapítása. Először a Kormány előterjesztéseit ismertetem. A Házszabályokban előírt határidőnek megfelelően nyújtotta be a Kormány a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról és vele összefüggésben a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatokat; a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot; a büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot, a feddhetetlenség jogintézményének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, az oktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, valamint egyes törvények törvényerejű rendeletekhatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló úgynevezett deregulációs törvényjavaslatot.
