Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5465 Az Országgyűlés 66 ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5466 Néhány további kérdésre is szeretnék reagálni. Úgy gondolom, minden képviselő előtt világossá vált, a vita ezt is igazolta, hogy az ország problémáinak kezelésében igen nagy horderejű kérdéskör a külgazdasági problematika megalapozott és biztonságos kezelése. Szeretnék reagálni a magyar szocialista párti frakció írásban közreadott javaslataira. Nagyon is végiggondolt és érett javaslatnak tartom. Úgy gondolom, hogy a Kormány törekvéseivel teljesen megegyezik. Tehát a világgazdasági nyitás politikája ennek a külső piaci oldalának a dilemmái és azok kezelése vagy a belső átrendeződés a lehető legtágabban értve, nem szűkítve le magára a termelés világára; úgy gondolom, hogy ez az a platform, amelyet a Kormány is magáénak vall. A külgazdasági problematika egyik nagy kérdését vetette fel Nagy Sándor képviselő. Az adósságmenedzselési problematika mikéntjére, hogyanjára utalt. Itt nem azt a fordulatot használta, de korábbi SZOT— Kormány találkozók vitájából már felidézném az álláspontját: minden fizetési kötelezettség abszolút fontos teljesítése, (végigverve mindezt a gazdaságon kíméletlenül) illetőleg a másik szélső ponton a fizetésképtelenség deklarálása között, az adósságmenedzselési tevékenységünk gazdagítására, szinezésére, differenciálására még van mozgástér. Úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank elnökének felszólalása is adott ilyen jelzéseket. Tehát azt tudom mondani, hogy ezekkel a felvetésekkel egyetértünk. Én magam is jeleztem a bevezetőmben, hogy a Kormány arra törekszik, hogy a gazdaságot nyomasztó adósságteher kezelésében valami elasztikusabb megoldásig eljusson, hogy így nagyobb mozgástere legyen a kibontakozási akcióknak. A parlamenti hozzászólásokból azt vélem kicsengeni, hogy a képviselők elfogadták és támogatják a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás szükségességét. Két-három képviselőtársunk ezt nyílt formában megfogalmazta. Ezzel úgy gondolom, hogy megerősítették a Kormány álláspontját, mert mi sem látunk más utat a külső finanszírozás biztosítására, mint a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás útját. Alternatív finanszírozási lehetőségekkel érdemben nem rendelkezünk. Mayer Bertalan képviselő felvetette, hogy miben tér el, miben is állnak tulajdonképpen tartalmi értelemben az IMF-vel és esetleg a Világbankkal folytatott viták. Erről írásban is próbáltunk egy tájékoztatót adni, de szeretném jelezni, visszautalva az előbbi megállapodásiproblémákra, hogy én úgy gondolom, hogy a gazdaságpolitikai vonalvezetésben, tehát a szigorú, következetes gazdaságpolitikaként emlegetett program irányultságát, lényegi törekvéseit tekintve egyetértés van a Valutaalappal vagy egyetértésre tudunk jutni. Úgy tűnik, hogy a fontosabb feladatot, szükséges akciókat tekintve is nagyjából meg tudunk egyezni. A forgatókönyvekben és időzítésbeli kérdésekben is. Amiben a vita van, ezek általában a konkrét gazdasági folyamatjellemzőkvagy gazdaságirányítási akciók paraméterei. Tehát fizetési mérleg-pozíció, költségvetési deficit, árfolyampolitika és néhány más ilyen ügy. Amennyiben részletes érdeklődés van, úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank ki tudja a képviselők érdeklődését legfrissebb információkat is hasznosítva — elégíteni. A parlamenti hozzászólások úgy érzem, megerősítették azt a kormányzati törekvést a külgazdasági problémakörben, amely az importliberalizálás erősítését, az importverseny kiszélesítését célozták, és a vita hangsúlyozta — talán jobban, mint a kormányzat írásos anyagai — az exportösztönzés erősítésének szükségességét. Azt tudom jelezni, hogy mind az import, mind az export mozgásrendszerét és annak szabályzati konzekvenciáit a készülő kormányzati javaslatokban ismételten mérlegre tesszük, figyelembe véve a kockázatokat és az export fokozottabb stimulálását. A KGST megújításával kapcsolatos kérdések az MSZP már jelzett írásos dokumentumában fogalmazódnak meg. A Kormány a maga részéről vállalja azt, hogy a KGST sokoldalú együttműködési rendszerének piaci típusú irányba való elmozdítását minden fórumon kezdeményezi, erre legközelebb a decemberi szófiai tanácsülés nyújt számunkra alkalmat. Emellett — ahogy eredetileg jeleztük — a kétoldalú kapcsolatokat az adott partnerország nemzeti mechanizmusát is figyelembe véve ugyancsak prógáljuk fokozottabban piaci alapokra helyezni — beleértve esetleg elszámolási formaváltásokat is (utalok itt a magyar—szovjet konvertibilis átállás kérdéseire) természetesen a konkrét feltételeket mérlegelve. Egyetértek Varga képviselőnek azokkal a felvetéseivel, amelyekkel a szűkebb exporttermelés világán kívül néhány más ágazat devizaszerző szerepére hívta fel itt a figyelmet. Az idegenforgalom és a szállítási, hírközlési terület ilyen jellegű jelentősége került itt elő. (A hozzászólás kisvállalkozási részére később utalnék.) Tehát ezt egyetértően igazolnám vissza. A Kormány nevében szeretném jelezni, hogy számunkra megnyugtató a vitának az a vonulata, amelyik egyértelműen azt jelzi, hogy a parlamenti képviselők is úgy látják, hogy a gazdasági gondok megoldása a termelés világában van, és minden erőnket a termelés korszerűsítésére, modernizálására kell fordítani. Úgy érzem, túlléptünk azon a tradíción, amelyik általában a nemzeti torta szeletelésére koncentrálta a vitában az energiákat. Itt valóban az a kérdés, hogy mekkora is lesz az a nemzeti torta, amit el tudunk fogyasztani. Nagy Sándor képviselő felvetette azt a kérdést, hogy miből fogjuk tudni a kialakult adósságot visszafizetni? Más képviselőtársakis felvetették ezt. Kérem, másból nem lehet, mint abból a jövedelemből, amely ebben a gazdaságban keletkezik, és elfogadjuk azt a felvetését, amely a jövedelemtermelő képesség erősítését mint gazdaságpolitikai prioritást hangsúlyozta. Szeretnék itt néhány szóval foglalkozni a kormányzati kínálatélénkítő politikai javaslatokkal. Ez elvi támogatást kapott, eredményeit tekintve azonban — hogy mondjam — nem találkozott a képviselők kedvező megítélésével. Nagyobb növekedést kívánnak a képviselők értelemszerűen, erre nagy szükség is lenne, ez találkozik a Kormány várakozásaival és törekvéseivel is. De szeretném ismételten felhívni a figyelmüket: az 1990-re kalkulált körülbelül 1 százalékos bruttó nemzeti termelésnövekedés mögött valami olyan átrendeződési folyamat zajlik, hogy mondjuk az ipar világában szerencsések leszünk (termékcsoport mélységben van végigszámolva, piaci lehetőséget és termelőképes-